„Hát, a csudába is, milyen érvvel lehet igazolni, hogy nem az anyától származó, idegen táplálékkal: másnak a tejével rontják meg a csak imént világra jött ember nemes lényét, kiváló alapokon nyugvó testi és szellemi tulajdonságait?

Különösen akkor van ez így, ha a felfogadott szoptatós dajka szolga vagy szolgai lelkületű, és - mint igen gyakori eset - külföldi, barbár eredetű, vagy rossz természetű, csúnya, erkölcstelen, iszákos. Hiszen legtöbb esetben válogatás nélkül megfogadják azt, aki éppen szoptat abban az időben.”



Gellius: 12, 1, 17.