Régebben a tűzrendészet parancsnokai a triumvirek voltak, akiket, az éjjeli őrség parancsnokai lévén, éjszakai triumvireknek is neveztek. Olykor-olykor segítségükre voltak az aedilisek meg _a néptribunusok is. Az állami tűzoltóegységek a városkapuk és falak közelében voltak elszállásolva, szükség esetén innét riasztották őket. Voltak magán tűzoltó-testületek is, melyek a tűzoltást bér fejében, vagy pedig ingyen végezték. Később az isteni Augustus úgy döntött, hogy maga veszi kézbe ezt az ügyet.
Azt vallotta ugyanis, hogy az állambiztonság oltalmazására a legméltóbb, de a legalkalmasabb is csak a Caesar személye lehet. Hét osztagot helyezett el tehát megfelelő pontokon, úgyhogy minden egyes osztag a Város két-két kerületét oltalmazta. Mindegyikük élére tribunust állított, ezek fölé pedig egy magas rangú tisztet, az ún. rendőr főfelügyelőt (praefectus vigilum).

A rendőr-főfelügyelő vizsgálja ki a gyújtogatók, betörők, tolvajok, rablók, orgazdák ügyét, kivéve az olyan garázda és hírhedt bűnözőt, akit a városi főfelügyelő (praefectus urbi) elé utalnak. S mivel általában a lakosság hibájából támadnak a tűzesetek, vagy megbotoztatja azokat, akik gondatlanul bántak a tűzzel, vagy pedig kimondja ugyan vétkességüket, de a botbüntetést felfüggeszti.



Digesta 1, 15, 1. 3, pr. 1