[Cato] sok rabszolgát tartott, a_ hadifoglyok közül vásárolta őket, leginkább a fiatalokat, mert azokat még lehet szoktatni, nevelni, akárcsak a kölyökkutyákat vagy a hámhoz a fiatal csikókat.
Adott pénzt a rabszolgák közül is azoknak, akik kértek. Ezek gyerekeket vásároltak, akiket Cato költségén azután betanítottak és kiképeztek, majd egy év múlva továbbadták őket. Sokat maga tartott meg, felszámítva (a kölcsön törlesztésébe), amit a fiúért mások felajánlottak. A fiát is buzdította ilyesmire, gyakran mondogatva, hogy nem férfihoz, hanem özvegyasszonyhoz illő dolog kevesbíteni a vagyonát.


Plutarchos: Cato 21, 1. 7-8.




Bár számtalan ezüstbányája, értékes földje volt megfelelő munkaerővel, mindez elenyészőnek látszott rabszolgái értékéhez képest, olyan sokan és sokfélék voltak: felolvasók és írnokok, pénzváltók, jószágigazgatók és felszolgálók. Ő maga felügyelt a kiképzésükre, nevelte és tanította őket. Azt szokta mondani, hogy a gazdának legtöbbet rabszolgáival kell törődnie, mert ezek háztartásának eleven szerszámai.

Plutarchos: Crass. 2, 7.




Egy kézműves barátja megbízásából tízért vásárol egy rabszolgát, és mesterségre tanítja; aztán eladja őt húszért, amit a megbízó keresete alapján kénytelen megfizetni. Majd mivel a rabszolga nem volt teljesen egészséges, a vevő javára elmarasztalják.
Mela azt mondja, hogy a megbízónak nem kell ezt neki megfizetni, amennyiben a rabszolgában ez a hiba a vétel után az ő rosszhiszeműsége nélkül keletkezett. Ha azonban a megbízó utasítására tanította, akkor a döntés ellenkező: ekkor ugyanis annak a bért, az ellátási költséget is meg kell térítenie, kivéve, ha arra kérte fel, hogy ingyen tanítsa.


Digesta 17, 1, 26, 8.