Fényűzésre pedig ne gondoljatok az ő esetében, mert bár általában rőt és szégyenletes dolog, bizonyos formában méltó a tisztességes és szabad emberhez. Nincs neki semmi nagyszerű, semmi előkelő, semmi választékos holmija; magasztalni fogom az ellenséget: egyáltalán nincs semmije, ami sokba kerülne, kivéve szenvedélyeit. Nincsen domborműve; hatalmas serlegei vannak, amelyek Placentiából valók — nehogy úgy lássék: megveti övéit —, asztalát nem osztrigák és halak borítják, hanem tömérdek, kissé már avas hús.

A felszolgálást mocskos rabszolgák végzik, némelyik öreg is; szakácsa és kapusa ugyanaz; pékje és borospincéje otthonában nincs; kenyerét és borát a piaci árustól és a kocsmából szerzi be. Öt vagy még több görög zsúfolódik össze egy-egy kereveten, maga egyedül foglal helyet. Az ivászat addig tart, amíg a boroshordóból van mit felszolgálni. Mihelyt meghallotta a kakas hangját, azt gondolja, hogy őse támadt fel: elrendeli az asztalbontást.



Cicero: In Pison. 67.