Hogy mekkora az adóbérlő-csoportok vakmerősége, mekkora az arcátlansága, azt mindenki tudja. Ezért a praetor merészségük megfékezésére ezt a rendeletet tette közzé: Ha azt állítják, hogy az adóbérlők rabszolgái (familia) közül valaki lopott vagy jogsértő módon (iniuria) kárt okozott, és a tettes személye nem derül ki, úgy tulajdonosa ellen, a kár megjelölése nélkül, engedé lyezem kereset benyújtását.
Tudnivaló, hogy a familia szó itt a rabszolgákat foglalja magába. Ha pedig idegen rabszolga szolgál jóhiszeműen az adóbérlőnél, az is ide tartozik, sőt esetleg az is, aki rosszhiszeműen; ugyanis ilyenfajta munkára helyzetük ismeretében is többnyire elkószáló és szökevény rabszolgákat alkalmaznak. Következésképpen, ha szabad ember áll szolgálatukban, arra is ezt a rendeletet kell alkalmazni.

Adóbérlőknek (publicani) azokat nevezzük, akik a közadók behajtását bérlik.


Digesta 39, 4, 12