Ez a tulajdoni forma, mivel a római polgárjoghoz kötődött, minden esetben “kviritár- tulajdont” keletkeztetett. A kviritár tulajdon szerzésmódjai a következők:
"assignatio”. A köztársaság első századaiban Róma környékén, majd általában coloniák keletkezésénél létrejövő tulajdoni forma. Általában comitiai határozatokkal adták az új közösség tagjainak magántulajdonába a meghódított földek meghatározott részét. Az assignatio szerint a földek három típusát különíthetjük el:

A felmért, és kiosztott földek (uger divisius et assignatus) Általában a lierediuraok” kiosztása történt e földekből. A kiosztásra kijelölt határrészt 100 db 200X200 láb területű földrészletre osztották fel. Ezt, a megközelítőleg 200 iugerura földet centurianak 25 centuriából álló határrészt saltusnak nevezték.
A föld kimérése után az egyes igénylők között sorsolással történt. Ilyen típusú földosztásnak -assignatio a területe kezdetben 2, majd 10 iugerium volt, de az így juttatott földek törpebirtok jellege mindvégig megmaradt. A római legendák megörökítették a földosztók nevét. Ide sorolják a királyok közül Romolust, Numa Pompilius-t , Ancus Martius-t, és a köztársaság korában és a Gracchus fivéreket.

• A felmért, de nem tagolt földek (ager mensura per extremitatem cornprahensum) ezek zömmel a provinciák területén fordultak elő, a veteránok letelepítésének első szakaszában.

• A természetes, vagy mesterséges határokkal rendelkező földek, amelyeket nem osztottak fel (a későbbiekben említett közföldek, a tavak, a szövetségesek földjei)

• A földek questorok útján való eladásával is keletkezhetett magántulajdont, ezzel kiegészítve az állami bevételeket