Cato adatai azt mutatják, hogy a birtokos a nagyobb idénymunkákat (aratás, szüret, olajsajtolás, olajbogyó leszedése stb.) vállalkozónak (redemptor, polctor, partiarius) adta ki. Ez a vállalt munkát embereivel a termés bizonyos hányadáért végezte el. A vállalkozó is, a munkások is szabad emberek voltak.
A vállalkozói, bérleti rendszer ebben ez időben már igen fejlett volt. A vállalkozónak társai is voltak (bocii). Az ilyen munkacsapatok, bérlő- és vállalkozó-társaságok szervezetét Cato szövege alapján nem tudjuk elég világosan rekonstruálni.

A birtokos és a vállalkozó a munkáról szabályos szerződést kötött. Cato azonban nem kész szerződési formulákat ad, mint Mommsen vélte („Mustercontract”, Röm. Gesch. 1. 860, s köv.), hanem csak egyes esetekre szóló tanácsokat. A munkák kiadása nyilvános árverésen történt. A birtokos és a vállalkozótársaság valamennyi tagja esküt tett, hogy a megállapodást pontosan betartja. A vállalkozó és munkatársai közötti viszony nem világos. Brehaut és Mommsen ide vágó feltevései még nem tekinthetők igazoltnak. A különböző termények betakarítását végző társaságok, „bandák” szervezetében a rangsor körülbelül ez:

1. redemptor, politor (főnök);
2. Bocii (bérlőtársak vagy munkatársak);
3. operarii (az általuk felfogadott és beállított munkások). Közéjük. tartoztak a „szedők” (leguli, etrictores, factores).

Az árverést külön praeco, kikiáltó vezette, aki az árak kikiáltása mellett tréfáival és bohóckodásával szórakoztatta az egybegyűlteket.

A fizetés a következőképpen alakult: Aratásnál Casinum és Venafrum környékén a vállalkozóé volt minden nyolcadik, hetedik vagy hatodik kosár aszerint, hogy jobb vagy rosszabb minőségű földön aratott. Ha úgy állapodtak meg, hogy a magot neki kellett kicsépelnie, akkor ötödrészt kapott a kicsépelt gabonából. Ha viszont nem neki kellett csépelnie, neki jutott a törek és a szalma is (palea), ez pedig nagyszerű takarmány volt. Ezt persze a birtokos maga is jól tudta, és később már csak a kicsépelt gabonából fizetett.

Alkalmazták a feles bérletet és a feléből történő bérbeadást is. Ilyenkor a birtokos csak az igásállatok takarmányáról gondoskodott. Az aratás kiadásánál nemcsak a gabona puszta learatása volt a vállalkozó kötelessége, hanem előtte a kétszeri gyomlálás is.

Az olajbogyó leszedőséért - úgy látszik - a vállalkozó egy összegben készpénzt kapott. A munkások minden 1200 modius leszedett olajbogyó után kaptak 5 modius sózott olajbogyót, 9 font tiszta olajat és szedés időtartamára 5 quadrantal ecetet. Ha a birtokos nem adta meg ezt a természetbeni juttatást, akkor helyette minden modius után 5 sestertius-t fizetett.

A vállalkozó köteles volt 50 munkást állítani. Természetesen ekkora embertömeg részéről, mivel eléggé egy helyen tömörültek, megvolt a lopás veszélye. Ha valóban történt lopás, vagy megrongálták a birtokos által adott létrákat, vagy egyéb szedőfelszerelést, kártérítés címén ezek árát levonták a vállalkozó béréből. Az ilyen esetek megelőzésére a birtokos külön felvigyázót állított be a munka ellenőrzésére mindenfajta betakarításhoz.

A szedés befejeztével minden résztvevőnek külön esküt kellett tennie, hogy nem lopott. Aki az esküt megtagadta, nem kapta meg a kialkudott munkabért. A vállalkozó köteles volt előre biztosítékot adni valamilyen zálog formájában arról, hogy a munkát becsülettel elvégzi. Amíg ez a biztosíték-adás meg nem történt, addig a birtokról semmit el nem vihetett.
Ha az olajtermést még leszedetlen állapotban előre eladták, a vevő kötelessége volt nemcsak a szedés, hanem az olajütés megszervezése is. A vevő ezt vagy saját munkaerőivel végeztette el, vagy maga is kiadta alvállalkozónak.

Érdekes megfigyelni ezeknek a vállalkozási és bérlettípusoknak sajátságos láncrendszerét. Az is meglehet, hogy a birtokos már magát a termést is külön előre eladta, amellett, hogy közben kiadta a leszedést és az olaj kisajtolását. Ilyen esetekben csak természetes, hogy minél előbb szerette volna visszakapni azt a pénzt, amelyet az egyes közbeeső vállalkozóknak külön kifizetett. Így még arra az esetre is történik kikötés, ha a vevő nem fizetne saját alvállalkozóinak és munkásainak, s ekkor a vételár megfelelő módosításával a vevő terhére ezeket is maga a birtokos elégíti ki.