Egy valamit jelenthetünk ki biztosan: Pannóniában jelen volt a klasszikus görög-római zenei műveltség. Két lelet, az aquincumi orgona és az intercisai cithara használata magas zenei kultúráról tanúskodik. Ezt támasztja alá Aelia Sabina sírverse is, aki a pengetős hangszerekhez és a víziorgonához is kiválóan értett, mind emellett hangja is kellemes volt. Félje, Titus Aelius Iustus egy különleges tisztet töltött be: hydraularius, amely mindezidáig párhuzam nélkül áll.
Feltételezhetjük, hogy egynél több víziorgona is volt Aquincumban a felirat alapján, hiszen Aelia Sabina és Titus Aelius Iustus is a canabae lakosai voltak és a hydraularius tisztség alapján a legio is rendelkezhetett a hangszerrel, amit hasonló funkcióra használhattak, mint a collegium fabrum et centonariorum tagjai.
Megfigyelhető, hogy a nagyobb településeknél fordultak elő az ábrázolások és leletek többsége. Ez nem meglepő, hiszen a legio táborok és a mellettük kialakuló települések elősegítették a romanizációt és ezeknél a településeknél amphitheatrumok is működtek, ahol a viadalokat általában zene is kísérte. Másrészt nem szabad elfeledni, hogy ezek a lelőhelyek mind jól kutatottak és publikáltak.

A katonasággal együtt a katonazenészek is jelen voltak a provinciában, 10 tubicines, 9 cornicines és 5 bucinatores sírköve ismert Pannóniából. Feliratos források tanúskodnak arról, hogy a katonazenész életében több állomás is volt: discens és ordinatus. A kutatás korábban úgy vélte, hogy a katonáknak tilos volt collegiumot alapítaniuk a táboron belül, de újabban úgy gondolják ez csak a militesre vonatkozott.
Valószínűleg Septimius Severus után a principales alakíthatott a táboron belül scholát vagy arcát. Pannóniából egyedül Brigetioból ismert ilyen schola, ami feltételezi, hogy a tubicines a szolgálaton kívül is zenéltek. Civil fúvószenészekre Latiumból ismert két felirat, a többi tartományból csak szórványos adataink vannak e tekintetben.

A hangszerábrázolások többsége kultikus háttérrel rendelkezik, főleg a keleti eredetű misztériumok köréhez köthetőek. Az ezekhez kapcsolódó hangszerek jelenlétét a leleteken és ábrázolásokon kívül az is alátámasztja, hogy ezek mind rituális kellékek is voltak egyben. A hangszerek azonban attribútumként is azonosíthatóak egy-egy istenalakhoz, így Apollóhoz a lyra/cithara, Isishez a sistrum, Attishoz és Panhoz a syrinx/fistula, a Dionysus és Kybelé misztériumokhoz pedig a cymbala, a tympanum és a tibia phrygiae.
A vidéki zenei hagyományokra utalhatnak az egyszerű csontfurulyák, amelyek nem kívántak magas zenei képzettséget. Ide lehetne sorolni a pánsípot is, bár tárgyi lelet Pannóniából nem került elő, az írott források alátámasztják, hogy a kelták körében népszerű volt, ezért nem zárhatjuk ki ennek a hangszernek a jelenlétét akár a római kor előttről sem.

Az antik hangszerekről még koránt sem tudunk mindent, szinte biztos, hogy több hangszer létezett, mint amennyiről tudomásunk van és csak a töredékük maradt fenn. További kutatások és korábbi elméleteknek a revideálása (mint például a zsámbéki és a saalburgi hangszerleletek esetében) szükségesek, hogy ez által pontosabb és nagyobb képet kaphassunk a Római Birodalom és egyben az egész mediterráneumi térség zenei kultúrájáról.