Uram, egész mostanáig senkinek sem adtam kedvezésből menetlevelet, s csakis a te megbízatásaid érdekében küldtem futárt. Ε szándékom érvényesítésében a kényszerűség gátolt. Szívtelenségnek tartottam ugyanis, hogy megtagadjam a lehetőséget feleségemtől, aki nagyapja haláláról értesülve sürgősen nagynénjéhez akart menni: hiszen az ilyen részvétnyilvánítás értéke a gyorsaságon múlik, s tudtam, hogy te indokoltnak fogsz tartani olyan utazást, amely kegyeletből történik.

Ezt azért írom meg neked, mert hálátlanságnak tűnne a szememben, ha eltitkolnám, hogy egyéb jótéteményeid mellett azzal is tartozom kegyességednek, hogy benne bízva habozás nélkül, mintha megkérdeztelek volna, megtettem azt, amivel - ha megkérdezlek - elkéstem volna.



(Maróti Egon)