logo

XX Februarius AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Bírósági esetek .

Kedves Macrinusom!


Varenus73 ügyében különös és figyelemre méltó fordulat történt, bár a dolog még most sem tisztázódott. Úgy beszélik, hogy a bithyniaiak visszavonták az ellene elhamarkodottan emelt vádat. „Beszélik?” kérdezed. Itt van a provinciából egy küldött, aki átadta az ottani tanács határozatát a császárnak, több magas állású embernek s nekünk, a védőügyvédeinek is. Magnus viszont makacsul ragaszkodik a feljelentéshez, szívósan gyötri Nigrinust, ezt a nagyszerű embert. Rajta keresztül terjesztette a consulok elé a követelést, hogy kötelezzék Varenust számadásai bemutatására.

Én most csupán barátként álltam Varenus mellett, s elhatároztam, hogy hallgatni fogok. Mert semmi sem keltene visszásabb hatást, mint ha én, a senatustól védelmére kiküldött ügyvéd, úgy védeném őt, mint vádlottat, holott legfőbb érdeke, hogy ne tekintsék vádlottnak. Mégis, mikor Nigrinus elmondta javaslatát, s a consulok rám néztek, én így szóltam: „Majd akkor mondom meg, miért szántam el magam a hallgatásra, ha a provincia igazi küldötteit meghallgattátok.” Erre Nigrinus: „És kihez küldték el őket?” „Hozzám is válaszoltam -, megkaptam a provinciából küldött határozatot.” Erre ő ismét: „Akkor tisztán láthatsz az ügyben.” Mire én: „Ha te, az ellenfél ügyvédje, tisztában vagy vele, én is tisztán láthatom, hogy mi a legjobb megoldás.” Ekkor Polyaenus, a provincia küldötte, kifejtette, miért vonták vissza a vádat, s követelte, hogy a császár ne vágjon ítéletével a vizsgálat elé. Erre Magnus felelt, majd ismét Polyaenus kapott szót. Én csak ritkán és röviden szóltam, egyébként hallgatásba burkolóztam. Mert megtanultam, hogy a szónok néha nagyobb hatást tud elérni hallgatással, mint beszéddel. S eszembe jutott az is, hogy egykor, valami főbenjáró ügyben, a vádlottakon sokkal jobban segített hallgatásom, mint segített volna a legnagyszerűbben felépített szónoklat.

Egy anya elvesztette fiát (igaz, hogy nem erről akartam írni, de miért ne beszélhetnék saját ügyeimről is), s szabadosait, akik egyben örököstársai is voltak, hamisítás és mérgezés vádjával feljelentette a császárnál. Iulius Servianust kapta bíróul. Én védtem a vádlottakat, igen nagy hallgatóság előtt, mert az ügy széles körben ismeretessé vált, s mindkét részről kiváló tehetségű ügyvédek szerepeltek.

Az ügy kínvallatással végződött, s ez a vádlottaknak kedvező eredményt hozott. Ekkor az anya a császárhoz folyamodott, bejelentve, hogy új bizonyítékokat talált. Suburanust bízták meg, vegye elő a már egyszer letárgyalt ügyet, ha az asszony csakugyan fel tud hozni valami újat. Az anya ügyvédje Iulius Africanus volt, unokája annak a szónoknak, akiről egyszer Passienus Crispus, egy beszédét végighallgatva, ezt mondta: „Nagyszerű, szavamra, nagyszerű, de mitől olyan nagyszerű?” Nos, miután ennek a Iuliusnak az unokája, ez a nagyon tehetséges, de nem túl ügyes fiatalember a rendelkezésére álló időt kitöltve, hosszasan beszélt, így szólt: „Suburanus, engedd meg, hogy még egyetlen szóval kiegészítsem!” Mikor mindenki rám nézett, várva, hogy hosszú beszédben válaszolok, ennyit mondtam: „Válaszolnék, ha Africanus még hozzátette volna beszédéhez azt az egy szót. Nem kételkedem, hogy abban lett volna beszéde minden újdonsága!” Nem hiszem, amennyire vissza tudok emlékezni, hogy valaha is olyan sikert arattam egy beszéd elmondásával, mint ennek az el nem mondásával.

Éppen ilyen helyesléssel fogadták most, hogy Varenus érdekében nem hallgattam. A consulok, Polyaenus kívánságához híven, az ügyet minden javaslat nélkül a császár döntésére bízták, amely elé most feszült várakozással nézek. Mert az a nap nekünk Varenus ügyében vagy bizonyosságot és megnyugvást hoz, vagy azt a terhet rója ránk, hogy új erővel kezdjük a már egyszer abbahagyott fáradozást.


Minden jót!



(Muraközy Gyula)