Kedves Ursusom!

Láttál már ilyen sorsüldözött, ennyi bajtól sújtott embert, mint az én kedves Varenusom? Újra meg kellett védenie, s szinte ismét kikönyörögnie azt, amit már egyszer minden erejét latba vetve elért.

A bithyniaiak voltak olyan arcátlanok, s érvénytelenítették és megtámadták a consuloknál a senatusi határozatot, sőt még a császárnál is, aki nem volt jelen az ülésen, panaszt emeltek ellene. S amikor ő ismét a senatus elé küldte őket, akkor sem álltak el szándékuktól. Képviseletükben Claudius Capito szólalt fel, beszédében több volt a tiszteletlenség, mint a lendület; a senatus előtt élt panasszal a senatusi határozat ellen. Fronto Catius felelt neki méltósággal, határozottan.
A senatus nagyszerűen viselkedett: még azok is, akik előzőleg Varenus kérésének elutasítását javasolták, most úgy vélekedtek, meg kell adni neki, amit egyszer már megadtak. Egyébként is hangoztatták -, amíg az ügy nincs befejezve, lehet különvélemény, de döntés után a többség véleménye kötelező. Csupán Acilius Rufus és vele még heten vagy nyolcan nem, heten tartottak ki előbbi véleményük mellett. Ε kis csoportból nem egyet kinevettek pillanatnyi, inkább a látszat kedvéért magára erőltetett állhatatosságáért.

Te pedig ítéld meg ebből, milyen kemény harc vár rám az igazi ütközetben, ha már az előcsatározás is ilyen viadalokkal járt.


Minden jót!


(Muraközy Gyula)