Kedves Maximusom!

Amit hasonló esetben kérés nélkül is megtennék a te barátaidért, azt, úgy gondolom, én is joggal kérhetem az enyéimért.

Arrianus Maturus Altinum egyik első embere. Ez nem úgy értendő, hogy a leggazdagabb (bár vagyona is számottevő), hanem úgy, hogy erkölcsben, igazságszeretetben, tekintélyben, bölcsességben az első. Hozzá szoktam fordulni ügyes-bajos dolgaimban tanácsért, tanulmányaimban döntésért. Mert készséges, őszinte, nagyon okos ember. Úgy szeret engem (nem tudok erősebb hasonlatot mondani), mint te.

Nem törtető, idáig megelégedett a lovagi ranggal, bár igen könnyen feljuthatott volna a legmagasabb polcra is. Én azonban kötelességemnek érzem, hogy felkaroljuk, magasabb állással ékesítsük. Így nagyon szeretném, ha váratlanul, tudtán kívül, sőt esetleg akarata ellenére tisztelnők meg valamilyen fényes, de nem túl nagy terhet jelentő méltósággal. Kérlek, juttass neki egy ilyet, és én, s velem együtt ő is, leghálásabb adósaid leszünk. Mert ha nem törtet is ilyesmi után, éppolyan hálával fogadja, mintha kívánta volna.

Minden jót!


(Muraközy Gyula)