Kedves Mauricusom!

Hívsz, hogy mindenképpen legyek vendéged Formianumban. El is megyek, ha miattam nem változtatod meg szokott életrendedet; ez olyan kikötés, ami az én érdekem is. Én nem a tengerért, nem a partvidékért megyek, hanem a társaságodért, a csendért, a szabadságért, egyébként inkább maradok Rómában. Mert az ember kétféleképpen élhet: vagy teljesen a mások, vagy teljesen a maga kedve szerint. Legalábbis az én gyomrom olyan, hogy csak az ízlik neki, ami teljes és elegyítetlen.


Minden jót!



(Muraközy Gyula)