Kedves Paulinusom!

Haragszom rád, nem is biztos, hogy megérdemled-e, mégis haragszom. Tudod, milyen a szeretet: néha igazságtalan, sokszor türelmetlen, és mindig µικραίτιος. Ezúttal ugyan komoly panaszom van, bár nem tudom, jogos-e. Mindegy, én úgy veszem, hogy nem kevésbé jogos, mint komoly, és szörnyen haragszom rád, mert ősidők óta semmit sem írtál!

Megkövethetsz, de csak egy módon: ha legalább mostantól fogva sűrűn, és kiadós leveleket küldesz. Őszinte bocsánatkérésnek egyedül ezt fogadom el, minden mást köntörfalazásnak fogok tekinteni. Ne is halljak olyasmiről, hogy „nem voltam Rómában”, vagy hogy „sok dolgom volt”, attól meg, hogy „megbetegedtél”, isten mentsen... Jómagam a birtokomon élek, részint tanulmányaimnak, részint a semmittevésnek két olyan dolognak, ami a gondtalanságból fakad.


Minden jót!


(Szepessy Tibor)