Kedves Tacitusom!

Nem mint mester a mesternek, sem mint ahogy írod tanítvány a tanítványnak küldted el nekem könyvedet, hanem mint tanítványának a mester. (Mert te vagy a mester és én a tanítvány, s azért hívsz vissza megint az iskolába, mert nagyon meghosszabbítottam szünidőmet.)

Beiktassak ide egy hosszabb kitérőt, s ezzel is bizonyítsam, hogy nemcsak mestered nem lehetek, hanem még azt sem érdemlem meg, hogy tanítványodnak mondjanak? Mégis most, felvéve a mester szerepét, élek a könyveddel szemben a joggal, amit rám ruháztál, s annál bátrabban teszem ezt, mert nincs szándékomban elküldeni neked valamelyik írásomat, amin bosszúdat kitölthetnéd.


Minden jót!


(Muraközy Gyula)