Kedves Iustusom!

Hát ez hogy egyeztethető össze? Egyrészt panaszkodsz, hogy teljesen lekötnek állandó kötelezettségeid, másrészt műveimet kéred, amelyeknek még az is alig szokott néhány kárba veszett percet szentelni, akinek egyébként sincs semmi dolga. Így megvárom, hogy elmúljék a számodra oly terhes és annyi tennivalóval járó nyár, s majd ha eljön a tél, amikor hihetőleg lesz egy kis szabad időd ha máskor nem, éjszaka -, összekeresek valamit apróságaimból, hogy neked elküldjem.

Addig megelégszem azzal, hogy leveleim ne legyenek számodra terhesek, de minthogy azok, a jövőben még rövidebbeket írok.

Minden jót!



(Muraközy Gyula)