Kedves Falconiusom!

Visszavonultam etruriai birtokomra, hogy teljesen kedvem szerint éljek. De még itt sem sikerül: nincs nyugtom, mert mindenfelől egyre-másra érkeznek a parasztok kérelmei, panaszai. Ezeket valamivel kevésbé szívesen olvasom, mint a magam írásait. Mert azokat sem olvasom szívesen. Ugyanis éppen néhány kisebb beszédemet dolgozom át. Ez egy bizonyos idő eltelte után érdektelen és sanyarú munka.

A számadások elmaradnak, mintha itt sem volnék. Olykor mégis lóra szállok, s legalább annyira adom a gazdát, hogy ha csak a látszat kedvéért is bejárom a birtok egy részét. Te pedig ne feledkezz meg jó szokásodról, s írd meg nekem, falusinak, a városi eseményeket.


Minden jót!



(Maróti Egon)