Kedves Surám!

Szülőföldemről ajándék helyett a te hatalmas tudásodhoz méltó kérdést hoztam. Az egyik hegyen forrás ered, s a sziklákon leömlő vizét mesterségesen kiképzett, ebédelésre szolgáló helyen fogják fel, itt összegyűlik, majd a Larius-tóba ömlik. Csodálatos forrás: vize, naponta háromszor, szabályos időközökben hol felduzzadva, hol elapadva, megnő, illetve elfogy. Világosan látni, s igen nagy élvezet megfigyelni. Leülünk, itt étkezünk, a forrásból iszunk. (Mert igen kellemes, hűs vize van.)
Közben bizonyos, meghatározott időközökben emelkedik, majd apad. Ha gyűrűt vagy más tárgyat teszünk a száraz fövenyre, a víz előbb benedvesíti, majd egészen befedi. Azután megint látható lesz a tárgy, visszahúzódnak mellőle a habok. S ha tovább figyeled, másodszor, harmadszor is ugyanezt láthatod.

Talán az üregben megszorult levegő okozza, hogy majd tágul, majd szűkül a víz torkolata, aszerint, hogy a levegő hol a víz útjában áll, hol kiáramlik vele együtt. Ugyanezt figyelhetjük meg palackoknál vagy más edénynél, aminek nincs széles, állandóan szabad nyílása. Mert ezekből is, ha nyílásukkal lefelé tartjuk őket, a levegőtől akadályoztatva éppúgy meg-megállva ömlik ki a folyadék. Vagy ez a forrás is a tengerhez hasonlóan viselkedik? S éppolyan törvények szerint emelkedik és csökken a sekély víz, mint a tenger apálya és dagálya? Vagy itt is olyasmi történik, hogy e víz elapad, mint a tengerbe futó folyóké, ha a szembefúvó szél és az ellenáramlat visszafelé hajtja? Vagy rejtett gyűjtőerei működnek olyan szabályossággal, hogy miközben az elfolyt vizet pótolják, a forrás kiapad, vékonyabb lesz, s ha elég víz gyűlt össze, megint nagyobb és sebesebb folyású? Vagy valami titkos, rejtett egyensúly szabályozza, olyasféle, mint a mérleg? S ha kiürülve megkönnyebbül, felnyomja, előcsalja a forrást, ha viszont elnehezül, eldugaszolja és visszaszorítja?

Derítsd fel e csodálatra méltó tünemény okait, te vagy erre képes. Én megtettem a magamét azzal, hogy pontosan leírtam.


Minden jót!


(Muraközy Gyula)