Fabatus nagyapó!

A te születésnapodat, Herculesre!, éppúgy meg kell ünnepelnem, akár a magamét, hiszen családom jókedve a tiedtől függ: a te buzgó gondoskodásod révén élek itt vidáman, otthon pedig gondtalanul.

Camilliumi majorságodat campaniai birtokodon az idő ugyancsak megviselte. Mégis, legfontosabb részei épek maradtak, vagy csak kissé rongálódtak meg. Igyekszem tehát minél lakályosabban rendbe hozni. Azt hiszem, van jó egynéhány barátom, olyan azonban, amilyent te keresel, s amilyent a helyzet kíván, egy sincs, minthogy mindegyik togás, városi ember, a vidéki birtokok irányítása azonban valami edzett falusit kíván, akinek ez a munka nem tűnik nehéznek, a feladat méltatlannak, a magány keserűnek. Rufusra a legtöbb joggal gondolsz, hiszen fiadnak jó barátja volt. Azt azonban nem tudom, hogy ott mit tud nekünk segíteni. Hogy igyekezni fog minél többet, abban biztos vagyok.

Minden jót!


(Maróti Egon)