logo

III Martius AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Ítéletidő

Kedves Macrinusom!

Felétek is annyira zord, viharos az idő? Mifelénk folyton zuhog az eső és egymást érik az árvizek.

A Tiberis kilépett medréből, és öles hullámokban zúdul át az alacsonyabb töltések felett: bár vizéből sokat levezet a csatorna, amit oly előrelátóan építtetett a princeps, elönti a völgyeket, ott hömpölyög a mezőkön, s ahol síkföld volt, most a víz síkja látszik. Sőt: ez a folyam, mely máskor jó egynéhány folyócska vizét magába fogadja, és saját vizével elegyítve viszi lefelé, most valósággal útjukba áll, visszakozzt parancsol nekik, s azokat a földeket, ahová az ő habjai nem érnek el, idegen habokkal borítja be!

Az Anio, noha a világ legkedvesebb folyója, s ezért a part menti villákban mondhatni tárt kapukra és szíves fogadtatásra talál, javarészt letarolta és elsodorta a tükrének árnyat adó lugasokat; dombokat mos alá, úgyhogy a mélybe zuhanó földtömegek több helyt útját szegik, s míg eltűnt medrét keresi, házakat dönt össze, aztán átcsap, átözönlik a romok felett is.

Szemtanúk szerint, akiket kiemelkedőbb pontokon ért utol az ítéletidő, egy helyt luxustárgyak és pompás bútorok, másutt meg paraszti holmik, emitt ekék, ökrök és hajtóik, amott meg szétszórt és gazdátlanul maradt nyájak, köztük fatörzsek, épületgerendák és tetők sodródtak szanaszét egymás hegyén-hátán az árban. És még azok a területek sem menekedtek meg a vésztől, melyeket a folyó nem árasztott el.
Ezeket árvíz helyett a szüntelen esőzés és a fellegekből lezúduló forgószél sújtotta: romba dőltek a gazdag birtokokat szegélyező építmények, megrongálódtak, sőt összeomlottak a síremlékek. Sokan meg is sebesültek, vízbe fúltak vagy halálra zúzódtak az elemi csapások közepett egyszóval a károkat gyász is tetézte.

A katasztrófa méreteiből ítélve attól tartok, felétek is valami hasonló történhetett. Ha nem, kérlek, oszlasd el minél hamarabb aggodalmamat, de ha igen, azt is add hírül. Édeskevés a különbség, saját bőrödön érzed-e, vagy csupán várod a rosszat; annyi talán, hogy a szenvedésnek van határa, a félelemnek nincs. Elvégre a szenvedés csak olyasmire terjed ki, amiről tudod, hogy már a múlté, a félelem meg arra, ami még a jövőé.


Minden jót!



(Szepessy Tibor)