Kedves Rufusom!

Szokásomhoz híven tanácsért fordulok hozzád gazdaságommal kapcsolatosan. Eladó egy birtokaimmal szomszédos, sőt közöttük fekvő földdarab. Több körülmény csábít megvételére, de nem egy jelentős szempont elriaszt tőle. Csábít először is maga a kiváló alkalom, hogy egyesíthetném birtokaimat; azután ami nem kevésbé hasznos, mint kellemes -, hogy mindkettőt egy fáradsággal, egy költséggel meglátogathatom; hogy egy jószágigazgatóval s szinte ugyanazokkal az intézőkkel irányíthatom; hogy az egyik lakóházat kényelmesen berendezhetem, a másikat csak fenn kell tartanom.
Számításba jön még itt a berendezés költsége, a házi személyzet, kertészek, kézművesek bére, de még a vadászfelszerelés is. Roppant nagy különbség, hogy mindezt egy helyütt tartjuk, vagy többfelé osztjuk el. Ezzel szemben aggaszt, hogy nem meggondolatlanság-e ilyen nagy értékű birtokot ugyanannak az éghajlatnak, ugyanazon véletlen eshetőségeknek kitenni. Biztosabbnak látszik a szerencse szeszélyét a jószágok felaprózásával próbára tenni. Sok gyönyörűséget is okoz a táj és az éghajlat váltogatása és a birtokról birtokra való bolyongás is.

Mármost, ami a legtöbb fejtörést okozza, a következő. A föld termékeny, zsíros, öntözhető, a birtok részei: szántó, szőlő és erdő. Az utóbbi faanyaga révén szerény, de állandó jövedelmet biztosít. Ezeket a szerencsés előnyöket azonban csökkenti az, hogy művelői elszegényedtek. Az előző birtokos ugyanis többször elzálogosította a birtokot. Ily módon átmenetileg csökkent a bérlők adóssága, utóbb azonban kimerültek tartalékaik, ennek folytán ismét eladósodtak. Annyival is többe kerül tehát a birtok felszerelése, minthogy megbízható rabszolgákat igényel: mert én sehol sem tartom láncon a rabszolgáimat, és azon a vidéken más sem.

Hátra van még, hogy közöljem, mennyiért lehet megvásárolni: hárommillió sestertiusért. Nem mintha valamikor nem került volna ötmillióba, a bérlők mai megfogyatkozása és az általános gazdasági hanyatlás azonban a földek jövedelmével együtt a vételárat is leszorította. Azt kérded, hogy ezt a hárommilliót könnyen elő tudom-e teremteni? Igaz, szinte egész vagyonom földbirtokban fekszik, mellesleg azonban van egy kis forgótőkém is, és nem lesz nehéz kölcsönt kapnom.
Ad az anyósom is, akinek a pénzét úgy használom, mint a magamét. Éppen ezért erre ne legyen gondod, ha a többi nincs ellenedre azokat azonban, kérlek, minél alaposabban fontold meg. Hiszen te mindenben, így a pénzügyek intézésében is a legnagyobb tapasztalattal és a legjobb belátással rendelkezel.


Minden jót!


(Muraközy Gyula)