Kedves Genitorom!

Megkaptam leveledet, melyben elpanaszolod, hogy undor környékezett azon a bizonyos lakomán, mert bármilyen pompás is volt, bohócok, táncosok és idióták nyüzsögtek az asztalok körül.

Nem enyhítenéd valamelyest szigorodat? Nálam ugyan sosincs ilyen műsor, de ahol van, ott azért elviselem. Hogy miért nincs akkor nálam is? Mert nem tartom változatos és szellemes szórakozásnak azt a sok sikamlós, zabolátlan és bárgyú dolgot, amit ezek a táncosok, bohócok és idióták művelnek.

Nem elvekről, ízlésekről beszélek. És jól gondold meg: hányan és hányan vannak, akik megütköznek mindazon, ami engem is, téged is leköt és elbűvöl, részint mert hóbortnak, részint mert kibírhatatlanul unalmasnak érzik. Hányan de hányan, akik tüstént a sarujukért kiáltanak, mihelyt a felolvasó, az énekes vagy a színész belép, vagy nem kisebb undorral maradnak a helyükön, mint te, mikor azokat a te kifejezéseddel élve „borzalmakat” végigkínlódtad. Legyünk hát elnézők más kedvtelései iránt, hogy elnézést nyerhessünk a mieink számára is.


Minden jót!


(Szepessy Tibor)