Kedves Paulinusom!

Öröm nekem, öröm neked, öröm a köznek is: van még becsülete az irodalmi munkának! Minap, amikor a centumvirek előtt készültem beszédet tartani, csak a bírói széksorok felől, a bírák közt furakodhattam be, akkora embertömeg szorongott mindenütt. És egy jól öltözött fiatalember, akinek tunicája ilyen tolongásban nem csoda darabokra szakadt, egy szál togában ugyan, de nem mozdult a helyéről, hét álló órán keresztül! Mert ennyi ideig beszéltem: nagy volt az igyekezet, még nagyobb az eredmény. Dolgozzunk hát, ne takargassuk a mi restségünket másokéval! Vannak hallgatók, vannak olvasók, csak olyat alkossunk, amit érdemes meghallgatni, érdemes megírni!


Minden jót!


(Szepessy Tibor)