Kedves Tiróm!

Komoly ügyet tárgyaltunk, nagyon meg kell szívlelnie mindenkinek, aki provinciát fog kormányozni és aki túl jóhiszeműen bízik barátaiban. Lustricius Bruttianus értesítette Caesart, hogy Montanius Atticinusra, aki a provinciában kísérete tagja volt,

többrendbeli súlyos vétség bizonyult rá. Atticinus azzal is tetézte gyalázatosságait, hogy azt, akinek bizalmával visszaélt, még fel is jelentette.

Megkezdődött a vizsgálat, a bíróságnak magam is tagja voltam. Saját maguk képviselték ügyüket, összefoglalóan, κατà κεφάλαιον64 adták elő a dolgot, ez a legjobb módszer, hogy tüstént kitessék az igazság. Bruttianus bemutatta végrendeletét, kijelentve, hogy azt Atticinus a saját kezével írta.
Ami bizonyíték nemcsak arra, hogy Atticinusszal milyen bizalmas, jó viszonyban volt, hanem arra is, milyen nyomós okok kényszeríthették annak a feljelentésére, akit előbb úgy kedvelt. Azután felsorolta amannak megcáfolhatatlan, súlyos gaztetteit. Atticinus, mivel semmi reménye sem volt, hogy tisztázza magát, védekezésében aljasnak, panasza előadásában igazi gonosztevőnek mutatkozott. Megvesztegetve ugyanis az egyik írnok rabszolgáját, megszerezte és meghamisította a jegyzőkönyvet, s így, hihetetlenül aljas módon, önnön gazságából kovácsolt fegyvert egykori barátja ellen.
Caesar igazán nagyszerűen viselkedett. Ugyanis nemcsak Bruttianus, hanem mindjárt Atticinus ügyében is elrendelte a szavazást. Atticinust egy szigetre küldték számkivetésbe, Bruttianus pedig megkapta ártatlansága fényes igazolását, egyben rendíthetetlen magatartása elismerését. Mert miután gyakorlottan megvédte magát, teljes lendülettel képviselte a vádat, bizonyítékát adva, milyen szigorú s egyszersmind milyen derék és jogtisztelő férfiú.

Mindezt azért írtam meg neked, hogy előre figyelmeztesselek, mint egy provincia jövendő kormányzóját: elsősorban magadban bízzál, és mást ne nagyon avass be bizalmadba, azután pedig azért, hogy tudd, milyen gyors elégtételt remélhetsz, ha amitől az istenek óvjanak valaki megcsal. Egyébként legjobb, ha mindent elkövetsz, hogy ne legyen szükség ilyen elégtételre. Mert távolról sem olyan kellemes érzés elégtételt kapni, mint amilyen bosszantó, hogy becsaptak.


Minden jót!


(Muraközy Gyula)