Kedves Maximusom!

Irántad érzett szeretetem kötelez nem arra, hogy tanítsalak (mert nem szorulsz tanítóra), hanem arra, hogy figyelmeztesselek: tartsd és őrizd meg, amit tudsz, különben jobb, ha nem tudod.

Gondold meg, hogy Achaia provinciába küldenek, az igazi, hamisítatlan Görögországba, amelyről tudjuk, hogy ott fedezték fel a műveltséget, a tudományt, sőt a földművelést is. S azért küldenek oda, hogy rendezd a szabad városok helyzetét. Azaz: olyan emberekhez küldenek, akik a szó igazi értelmében emberek, szabadok, a legteljesebb mértékben szabadok, s ezt a természettől nyert jogukat erényükkel, szolgálatokkal, barátságukkal s végül szövetségkötésekkel s vallásukkal érdemelték ki. Tiszteld alapító isteneiket, isteneik nevét, tiszteld ősi dicsőségüket, s azt a régiséget, amely az embereket tiszteletre méltóvá, a városokat szentté teszi. Tanúsíts tiszteletet múltjuk, nagyszerű tetteik, sőt mondáik iránt is!

Egy szemernyivel se kicsinyítsd senkinek a méltóságát, senkinek a szabadságát, sőt még a dicsekvését sem! Mindig tartsd szem előtt, hogy ez a föld küldte nekünk a jogot, ez adta nem mint legyőzötteknek, hanem mert kértük a törvényeket. S hogy ahová érkezel: Athén, s amit kormányoznod kell: Lacedaemon! S tőlük a szabadság árnyékát és még megmaradt nevét elvenni kegyetlen, vad, barbár dolog lenne! Látod, hogy az orvosok is, ámbár a szolgák és szabadok betegségben nem különböznek egymástól, mégis szelídebben és körültekintőbben kezelik a szabadokat.
Gondold el, mi volt valaha mindegyik város, de ne azért, hogy megvesd, mert nem olyan, mint régen volt. Ne légy gőgös vagy szigorú! Ne félj, hogy ezért megvetnek! Meg lehet-e vetni azt, akinél ott a hatalom, a fasces, hacsak nem alacsony gondolkodású, szennyes lelkű, aki elsőnek veti meg önmagát? Nagy baj, ha valaki a hatalmát mások zaklatásával próbálja ki, nagy baj, ha rémítgetéssel erőszakoljuk ki a tiszteletet. Céljaink elérésére sokkal hathatósabb eszköz a szeretet, mint a rémület. Mert a rettegés, ha eltávozunk, eltűnik, de a szeretet megmarad, s ahogy az előbbi rémület gyűlöletté, úgy változik ez tiszteletté.

Tehát nem győzöm ismételni újra és újra: emlékezned kell megbízatásod céljára, s tisztáznod magaddal, hogy milyen és mekkora feladatot jelent a szabad városok helyzetének rendezése. Mert mi lehet rokonszenvesebb egy városnak, mint a rend, s mi értékesebb, mint a szabadság? S milyen visszataszító, ha a rend felfordulássá, a szabadság szolgasággá változik!

Ehhez járul még, hogy magaddal is küzdened kell; terhel quaestorságoddal szerzett jó híred, amelyet Bithyniából teljes fényben hoztál haza, terhel a császár elismerése, terhel tribunusi, quaestori tiszted, s maga ez a megbízatás, amelyet mintegy jutalomképpen kaptál. S annál

inkább arra kell törekedned: ne legyen az a látszat, hogy több emberséget, jóságot, jártasságot tanúsítottál egy távoli provinciában, mint a Városhoz közelebb lévőben, többet a szolgálni kész népek között, mint szabadok között, többet sorshúzás útján kijelölve, mint császári megbízatással kiküldve, s többet mint járatlan és ismeretekkel nem rendelkező, mint tapasztalt és kipróbált férfiú. S egyébként is, mint annyiszor hallottad és annyiszor olvastad, sokkal csúfabb dolog az elismerést elveszteni, mint meg se szerezni.

Szeretném, ha elhinnéd, hogy mint bevezetőben is mondtam mindezt azért írtam, hogy figyelmeztesselek, nem pedig hogy tanítsalak, de talán azért is, hogy tanítsalak. Mert nem félek, hogy szeretetemben túlzásba esem. Hiszen az sose baj, ha túl sok valami, aminek a lehető legtöbbnek kell lennie!


Minden jót!


(Muraközy Gyula)