Kedves Arrianusom!

Szerencsét kívánsz ahhoz, hogy elnyertem az auguri méltóságot, s igazad is van. Mert nagy uralkodó akaratának eleget tenni még kis dolgokban is dicsőség, s hozzá ez az ősi és tiszteletre méltó papi tisztség annál is szentebb és kitüntetőbb, mert egész életre szól. A többi, nagyjából egyforma papi tisztséget ahogy odaadományozzák, úgy el is vehetik, ezzel viszont a sors csak olyan mértékig rendelkezhet, hogy odaadhatja.

Azt hiszem, azért is szerencsekívánat illethet, hogy e tisztségben a kiváló Iulius Frontinus utódja lettem. Ő az előző években a jelölőnapokon mindig engem javasolt augurnak, mintegy engem hagyva meg utódjául. S mostani megválasztásom világosan bizonyítja, hogy nem véletlenről van szó.

Téged, mint írod, azért is nagy örömmel tölt el a dolog, mert M. Tullius is augur volt. S örvendesz, hogy e méltóságban olyan férfi utódja vagyok, akinek a szónoklat területén is igyekszem nyomában járni. Én is augur lettem, mint ő, consul, mint ő, méghozzá sokkal fiatalabb korban. Ha megöregszem, bárcsak rám szállna valami hatalmas tehetségéből is! Mert bizony úgy van ez, hogy sokakkal együtt megkaptam, amit ember adhat, de azt, amit csak az istenek adhatnak, nemcsak elnyerni nehéz, hanem remélni is.


Minden jót!


(Muraközy Gyula)