Kedves Valerianusom!

Nem nagy ügy, de nagy ügy kerekedhet belőle. Sollers, az egykori praetor, engedélyt kért a senatustól, hogy birtokán vásárokat tarthasson. Ez ellen Vicetia küldöttei óvást emeltek; ügyvédjük Tuscilius Nominatus volt.
A tárgyalást elnapolták. A követ kező senatusi ülésre Vicetia küldöttei ügyvéd nélkül vonultak be és kijelentették, hogy csalás áldozatai: hogy nyelvbotlás volt-e, vagy csakugyan így érezték, nem tudni. Mikor Nepos, a praetor, megkérdezte, ki a jogi megbízottjuk, azt felelték, hogy korábbi ügyvédjük; mikor megkérdezte, előzőleg ingyen képviselte-e őket, azt felelték, hogy hatezer sestertiusért; arra a kérdésre, adtak-e valamit újból, kijelentették, hogy ezer denariust. Erre Nepos Nominatus kihallgatását követelte. Ennyi történt aznap, de ahogy én sejtem, az ügynek távolabbi fejle ményei lesznek: sokszor elég piszkálni vagy éppen csak megbolygatni valamit, az is messze menő következményekkel jár.

Felajzottam kíváncsiságodat. És most nagyon kitartóan és nagyon szépen kell ám kérlelned, hogy megtudhasd a folytatást! Hacsak meg nem előzöl, és külön ennek a kedvéért fel nem utazol Rómába, hogy olvasó helyett inkább szemtanú lehess.


Minden jót!



(Szepessy Tibor)