Kedves Romanusom!

Itt küldöm a kért beszédet, melyet legutóbb mint consul, legjóságosabb császárunk tiszteletére elmondtam. Akkor is elküldtem volna, ha nem kéred. Ne csak a tárgy nagyszerűségét vedd figyelembe, hanem a vele járó nehézségeket is. Mert más tárgy esetleg már újszerűségével felajzza az olvasót, itt viszont minden jól tudott, közismert, csupa olyasmi, amit előttünk már elmondtak. Így meglehet, hogy a közönyös és érdektelen olvasót csupán az előadásmód érdekli, s nehéz kielégíteni, ha csakis ennek alapján mond véleményt.
Ha legalább értékelné az egész beszéd szerkezetét, az átmeneteket, a szónoki alakzatokat! Mert olykor a képzetlenek is ráakadhatnak egy-egy remek kifejezésre, szerencsés fordulatra, de anyagát jól elrendezni s változatos alakzatokkal feldíszíteni csak a hozzáértő képes. Ám nem is kell mindig a nagyszerűt, a magasztost hajhásznunk! Ahogy a festményen is éppen az árnyék emeli ki a fényt, a szónoklat is legyen hol emelkedett, hol alantabb szárnyaló.

De mit magyarázom ezt olyannak, aki mestere mindennek? Még csak egyet: jelöld meg, hol javasolsz javítást. Mert ha egykét rész ellen kifogást emelsz, annál jobban elhiszem, hogy a többivel meg vagy elégedve.

Minden jót!


(Muraközy Gyula)