Kedves Mustiusom!

A jóspapok figyelmeztettek: meg kell javíttatnom és ki kell bővíttetnem a birtokomon álló Ceres-templomot. Bizony, régi és igen szűk épület, noha egy bizonyos napon igen sokan szokták felkeresni. Mert szeptember 13-án az egész vidékről nagy néptömeg gyűlik ide, sok ügyletet lebonyolítanak, sok kérés hangzik el, sok teljesül. De nincs a közelben menedék az eső vagy a napsütés ellen. Azt hiszem, bőkezűen és jámboran cselekszem, ha a templomot a lehető legszebben helyreállíttatom, kiegészítem egy oszlopcsarnokkal, az előbbit az istennő, az utóbbit az emberek számára. Ezért szeretném, ha vennél négy márványoszlopot, tetszés szerinti minőségűt, és vennél márványt a padló és a falak díszítésére. Az istennőnek is új szobrot kell készíteni vagy vásárolni, mert a régi fából volt, s a hosszú idő egyes részeit megcsonkította.

Ami az oszlopcsarnokot illeti, most nem jut eszembe, mit is akartam itt csináltatni, talán csak az az egy, hogy készíts erről a hely viszonyait feltüntető vázlatot. Mert nem építhetjük fel a templom körül, hiszen ennek a területét egyik oldalon egy igen meredek partú folyó, a másikról az út határolja.
Az úton túl terjedelmes mező van, amelyen nagyon jól fel lehetne építeni - éppen a templommal szemben - a csarnokot. Feltéve, ha nem jut eszedbe valami jobb megoldás, hiszen te művészeteddel le szoktad győzni a terep nehézségeit.

Minden jót!




(Muraközy Gyula)