Kedves Rufusom!

Részt vettem egy tanácskozáson, melyet legkegyesebb császárunk egy jogi eset eldöntésére hívott össze. Viennában ugyanis, egy bizonyos személy végrendeletéhez híven, testedző játékokat rendeztek. Ezt Trebonius Rufinus - egyébként kiváló férfiú és barátom -, aki akkor ott duumvir volt, megszüntette és eltörölte. Erre bevádolták, hogy hivatalos felhatalmazás nélkül járt el. Védekezését ő maga adta elő, ügyesen és ékesszólással. Beszéde értékét emelte, hogy - bár saját ügyéről volt szó - derék polgárhoz és jó emberhez méltó önuralommal és méltósággal beszélt. Mikor szavazásra került a sor, Iunius Mauricus, akinél szilárdabb és egyenesebb jellemet nem ismerek, kijelentette: „Nem szabad újra engedélyezni Viennában a játékokat!” S hozzátette: „Azt szeretném, ha Rómában is betiltanák!”

Így szólhatsz: „Ez neked állhatatosság és bátorság?” Miért ne? Mauricusszal nem először történt ilyesmi. Nerva imperatorsága idején hasonlóan bátran viselkedett. Nerva kis társasággal vacsorázott. Közvetlenül mellette, szinte inkább az ölében hevert Veiento. Ezzel a névvel mindent elmondtam! A beszélgetés Catullus Messalinusra terelődött, aki megvakult, és kegyetlen természetét még a világtalan ember rosszindulata is gonoszabbá tette. Semmitől se félt, semmit se szégyellt, senkin nem könyörült. Ezért nem egy derék emberre támadt Domitianus vele, mint valami dárdával, hiszen a dárda is vak, az sem látja a célt. S amíg általában emlegették az asztalnál gonoszságát, vérszomjas szavazatait, a császár megkérdezte: „Mit gondoltok, mi volna a sorsa, ha ma élne?” „Itt lakomázna velünk” - mondta Mauricus.
Kissé messze kalandoztam, de nem egészen akaratom ellenére. Olyan határozatot hoztunk, hogy Viennában a játékokat meg kell szüntetni, mert megrontják az ottani erkölcsöket, akárcsak a mi játékaink az egész világét. Mert a viennabeliek bűnei csak őközöttük virulnak, a mieink meg messze elterjednek. S az államban, akár a testben, azok a betegségek a legsúlyosabbak, amelyek a fejből indulnak ki.

Minden jót!



(Muraközy Gyula)