Kedves Cerialisom!

Arra biztatsz, hogy olvassam fel beszédemet több barátunk előtt. Eleget is tennék kérésednek, bár van néhány komoly aggályom. Nagyon is jól tudom, hogy a felolvasott szónoklatból hiányzik a lendület, a tűz, szinte nem is illik rá a szónoklat elnevezés. Mert a szónoklatnak valójában mi ad tüzet és érdekességet? A bírói testület, a résztvevők népes gyülekezete, az eredmény izgatott figyelése, némelyik szónok hírneve, a különböző pártokra oszló hallgatóság. Ezek mellett még a szónok gesztikulálása, járkálása, sőt ide-oda futkosása, minden belső érzését pontosan tolmácsoló testmozgása. Ehhez járul még, hogy

azoknak az előadásából, akik ülve olvasnak fel, bár majdnem annyi hatáskeltő eszközzel rendelkeznek, mint az állva szónokolók, mégis éppen mert ülnek hiányzik az erő és a lendület. A felolvasónak szinte meg van bénítva a hatást legjobban támogató két eszköze, a keze és a szeme. Így aligha csodálkozhatunk, hogy a hallgatóság figyelme ellankad, hiszen nincs a beszédben semmi csábító vonás, báj, ami megragadja, semmi csípősség, ami felhevítse.

Méghozzá az a beszédem, amelyről itt szó van, végig harcias, vitatkozó hangú. S emberi dolog azt hinnünk, hogy ha egy beszédnek fáradságba került a megírása, fáradságba kerül a meghallgatása is. S valljuk meg, hol akad hallgató, akiben elég ízlés van, hogy a behízelgő, kellemesen hangzó beszédek helyett a magvas, cicomátlan előadásban gyönyörködjék? S bármennyire elítélendő is az ilyen torz ízlés, mégis akad rá példa, mert gyakran megesik, hogy mást szeretne a bíróság, mást a hallgatóság, bár végeredményben annak kellene a hallgatóra a legnagyobb hatást gyakorolnia, ami akkor is legjobban hatna rá, ha ő volna a bíró.
Minden nehézség ellenére lehet, hogy a szóban forgó beszéd mégis tetszést arat újszerűségével. Újszerű nekünk. Mert a görög szónoklás már megvalósított ilyesmit, vagy minden különbség mellett valami hasonlót. Tudniillik olyan törvényeket, melyek feltevésünk szerint ellentmondásban voltak régebbi törvényekkel, úgy cáfoltak meg, hogy más törvényekkel vetették össze őket. Így nekem is, minthogy mondanivalómat a kártérítésről szóló törvényre alapoztam, ebből és más törvényekből kellett bizonyítékaimat összeszednem. Ez vajmi kevéssé lesz csábító a tanulatlan hallgatónak, de a hozzáértő annál vonzóbbnak találja, minél kevésbé tetszik a műveletlennek. Mi pedig ha rászánjuk magunkat a felolvasásra csak a legtájékozottabbakat hívjuk meg.

Még egyszer jól fontold meg magadban, szükséges-e ez a felolvasás, s ne felejtsd el mérlegelni a mellette és az ellene felhozott okokat. Válaszd azt a megoldást, amely a legcélszerűbb. Így majd téged vonnak felelősségre, én ártatlan leszek, hiszen csak neked engedelmeskedtem.



Minden jót!



(Muraközy Gyula)