logo

III Martius AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Martialis halála .

Kedves Priscusom!

Igen megrendített Valerius Martialis most érkezett halálhíre. Tehetséges, szellemes, éles nyelvű költő volt, műve csupa csípős, maró gúny, egyszersmind csupa derű és tisztaság. Mikor elutazott, én is kisegítettem egy kis úti pénzzel. Ezzel nemcsak barátságunk ért, hanem hozzám írt verseiért is tartoztam. Hajdan szokás volt, hogy azokat, akik költeményeikben egyeseket vagy egész városokat magasztaltak, tisztségekkel vagy pénzzel jutalmaz zák. A mi korunkban, annyi sok más szép szokással együtt, ez is feledésbe ment. Mert amióta nem élünk dicséretes módon, fölöslegesnek érezzük, hogy megdicsérjenek bennünket.

Érdekel, hogy melyik verseiért voltam hálás? Azt mondanám, olvasd el könyvét, ha nem tudnék egypár sort kívülről. Ha ezek tetszenek, a könyvben megtalálhatod a többit. Ebben megszólítja a Múzsát, megkéri, hogy látogasson el hozzám az Esquiliaere, de nagyon tisztelet teljesen közeledjék:

Ám vigyázz, ne kopogj az ékesajkú ajtón mámorosan, ne lépj be rosszkor; napját ő a komoly Minerva mellett tölti, írva a centumvir-füleknek késő századokig híres beszédét. Arpinum fia sem beszélt különbül! Késő este keresd, ha lámpa gyúl, ez lesz jó óra, ha mámoros Lyaeus, s mindent rózsa borít s kenet hajunkat: engem bújnak a zord Catók is akkor!

Ezt írta rólam. Nem méltán búcsúztam-e tőle a legmelegebb barátsággal, s nem joggal gyászolom-e úgy, mint a legjobb barátot szokás? Nekem a tőle telhető legtöbbet adta, s még többet is adott volna, ha módja van rá. Mert ugyan mi nagyobbat kaphat az ember, mint hírt, dicsőséget, halhatatlanságot? Lehet, hogy művei nem érik meg a halhatatlanságot. Lehet. De ő mégis úgy alkotta őket, mint aki a halhatatlanságnak ír.


Minden jót!



(Muraközy Gyula)