Seneca legnagyobb hatású, s egyben a legművészibb prózai alkotása, amelyben az ezüstkori új stílus is tökéletesen érvényesül, az Ad Lucilium Epistulae morales (Erkölcsi levelek Lucilius-hoz). E levélkorpusz 20 könyvben 124 levelet tartalmaz, azonban Gelliustól tudjuk, hogy legalább 22 könyvből állt, ő ugyanis a 22. könyvből hosszasan idéz (12, 2, 3).
Lucilius Cam-paniában született, Pompeiiben (vö. Epistulae morales 49, 1: Pompeii tui) vagy Nápolyban. Hivatalnokként tevékenykedett, s a levelek írása idején Szicíliában volt procurator. Seneca leveleiből ítélve epikureusjanokat vallott, s Seneca talán meg akarta nyerni a sztoicizmusnak. Lucilius is foglalkozott tudománnyal, könyveket írt is és a földrajz köréből (vö. Epistulae morales 46, 1). Egyesek neki tulajdonítják az ismeretlen szerzőtől származó Aetna című költeményt. Seneca neki ajánlja még a Naturales quaestiones és a De providentia című munkáit. E levélgyűjtemény 63-65-ben keletkezett: a szerző utal bennük a 63-as campaniai földrengésre és Lugdunum (Lyon) leégésére, amely 64-ben történt (vö. Epistulae morales 91, 1. skk.).

A levélforma ellenére, e leveleket Seneca nemcsak Luci-liusnak szánta, hanem mindenkinek. A 75. levelet így kezdi: Minus tibi accuratas a me epistulas mitti quereris — „Felpanaszolod, hogy kevésbé gondos leveleket küldök neked". De Seneca éppen ezt tekinti fontosnak: úgy ír, ahogy érez, ahogy barátjával beszél:
„Amilyen a beszédem lenne, ha együtt ülnénk vagy sétálnánk, spontán és könnyed, azt akarom, hogy ilyenek legyenek leveleim, amelyekben nincs semmi keresettség, semmi kitalált" (Epistulae morales 75, 1). „Véleményem veleje ez: mondjuk ki, amit érzünk, amit kimondunk, érezzük is: legyen összhangban beszédünk életünkkel" (Epistulae morales 75, 4). „Ne gyönyörködtessenek szavaim, de legyenek hasznosak. ...

Olyan legyen, hogy inkább a gondolatot mutassa meg, mint önmagát" (Epistulae morales 75, 5). Mégis művészi ez az „egyszerű" stílus: fontos benne a szavak elhelyezése, a forma és a tartalom egysége, a csillogó rövidség és a választékos poénok, amelyek csiszolt sententiákban öltenek testet. Egyszóval a tényekre, gondolatokra, érzelmekre fogékony, hajlékony „új stílus" születésének nagy pillanatán ámulhat e leveleket olvasva a kritikus, s ha netán a cicerói körmondatok bűvöletében él, fel van háborodva Seneca amputált mondatain, staccato stílusán.
Sajátos e levelek felépítése is: minden levél valaien egyedi esetből indul ki, majd ettől eltávolodva a vele asszociálható általános kérdéseket is bevonja vizsgálatának körébe, s ha helyénvalónak érzi, ismert filozófusok Platón, Aristotelés, Theophrastos, Epikuros, Poseidónios — véleményére is kitér.
Például az I. levél elején arra biztatja Luciliust, hogy jól használja ki idejét, utána az idő múlásáról elmélkedik, arról, hogy a „mára" kell rátenni kezünket, akkor kevésbé függünk a holnaptól, mert minden dolog másé, egyedül az idő a miénk. A 2. levélben a helyes olvasási szokásról elmélkedik: a levél elején megdicséri Luci-liust, hogy nem csapong ide-oda, „mert sehol sincs az, aki mindenütt van" (2, 2). Ez vonatkozik az olvasásra is: csak a legjobbakat kell olvasni, s azokhoz gyakran vissza kell térni, s ha valami fontosat találtunk náluk, ami segít a halál ellen, jobbá tesz bennünket, azt jegyezzük meg, és gyakran fontolgassuk.

Epikurosnál találta például ezt a mondást: „Honesta res est laeta paupertas" (2, 5). — „Tisztes dolog a vidám szegénység." Nem a szegénység az, ami vidám, hanem az az ember, aki kevéssel beéri, s egyébként nem az a szegény, akinek kevese van, hanem az, aki többet kíván. E levélben tehát a helyes olvasás kérdéséből indult ki, s egy epikurosi mondás kapcsán eljutott a szegénység-gazdagság fogalmának tisztázásához, amelyet a levél végén egy sententiában így összegez: „Kérded, mi legyen a gazdagság mértéke? Előbb legyen meg az, ami szükséges, utána pedig az, ami elég" (2, 6). E levelek örök aktualitását az biztosítja, hogy olyan alaptémákról szólnak, amelyek minden kor minden emberét érintik.

A filozófia a legfontosabb az életben, neki köszönhetjük, hogy jól élünk, azaz szépen és helyesen (90). A legfőbb dolgok tekintetében a férfiak és nők egyenrangúak (94, 8). A rómaiak kezdettől fogva így kezdik leveleiket: „Ha egészséges vagy, jól van, én egészséges vagyok." Mi pedig helyesen ezt mondjuk: „Ha filozofálsz, jól van." Mert végül is ez jelenti azt, hogy egészséges vagy. Helyesek a tornagyakorlatok, ha nem vesznek el sok időt, de csak akkor, ha a lélek frissességét szolgálják. A lelket tönkretevő, csak a testre összpontosító sport elítélendő (15).
A helyes szónoki és prózastílus alapelvei; ez fontos kérdés, mert „olyan az emberek beszéde, amilyen az élete" (114, 1); megnyilatkozásainkban mindig a gondolat az elsődleges, a nyelvi forma ennek csak az árnyéka (100; 114). Az irodalmi műveket nemcsak a grammatikus és a filológus szemével és szándékával kell olvasni, hanem a filozófuséval is (108) stb.
Az Erkölcsi levelekben Seneca gyakorlati etikát kínál az olvasónak, rámutatva azokra a területekre a mindennapi életben, amelyeken a filozófia hozzásegíthet a boldogsághoz. Olyan ember írásai ezek, aki önmaga számára is keresi az élet értelmét, amikor a ne otium (tevékeny) helyett otiumra (visszavonultság) van kárhoztatva. Ezzel magyarázható a leveleiben található sok epikurosi idte éze és rtelmezés: a közügyektől távol élő magánember boldogságának határait kutatja.
Tehát a levelek is Seneca életének dokumentumai, mégpedig a hatalomtól távol álló, a fenyegető vég közeledtét váró Senecáé. Ebben a helyzetben úgy találjá meg saját életének értelmét, ha másoknak kíván használni, nem tevékenységgel, hanem az írás erejével: „én azért rejtőztem el s zártam magamra az ajtót, hogy többeknek használhassak. Egyetlen napom sem múlik el semmittevésben. Az éjszakák egy részét tanulmányaimnak igényelem. Nem adom át magam az alvásnak, hanem ledőlök, s a virrasztástól fáradt, le-lecsukódó szememet a munkára függesztem. Nemcsak az emberektől vonultam vissza, hanem az ügyektől is, s elsősorban az én ügyeimtől; az utókor számára fejtek ki tevékenységet" (8, 1-2; fordította Kurcz Ágnes).

E levélgyűjtemény közvetlenül szerzőjének halála előtt nyerhette el végleges formáját. Kérdéses, hogy eljutott-e minden levél Luciliushoz. Elképzelhető, hogy amikor a levelek teljes korpuszát összeállította, olyan esszéket is beillesztett a levelek közé, amelyek eredetileg nem levélnek készültek.
Azt az ötletet, hogy filozófiai gondolatait levelekben fejti ki, talán Platóntól és Epikurostól vette. Mindenesetre ez a levélfajta telesen új műfaj volta római irodalomban, mert alapjaiban tér el Cicero saját életének és a kor politikai csatározásainak problémáival foglalkozó leveleitől, amelyeket Cicero nem a közzététel szándékával írt. Seneca viszont az első levelétől kezdve az utókort tartotta szeme előtt.