Az előadásmód részletekbe menő kidolgozását az ókorban az a tény tette szükségessé, hogy nem voltak hangosító berendezések. Korunkban, amikor mikrofon pótolja a hangerőt, az előadásmód veszített ugyan jelentőségéből, de a mindennapi szükség, a társadalmi elvárás mégis fenntartotta, ez az oka annak, hogy a legújabb magyar retorikák is gondot fordítanak rá. A Szónokok, előadók kézikönyve című kiadványban Waclia Imre ír részletesen a szöveg hangos megjelenítéséről. Bognár Elek pedig a szónoki magatartásról (Deme 1974, 152-205). Fischer Sándor Retorikájában Beszédtechnika és Beszédművészet címen értekezik igen hasznosan az előadásmódról (Fischer 1981. 91-209).
Az előadói magatartásról pedig, azaz az előadásmód minden részletkérdéséről Montágh Imre közöl ma is nélkülözhetetlen ismereteket Figyelem vagy fegyelem?! című munkájában (Montágh 1986, 9-110). Több tanulmány foglalkozik az előadásmóddal a Waclia Imre szerkesztette Retorika című tanulmánygyűjteményben (Wacha 1988/1989, 54-67, 68-85, 166-178).

Gáspári László Retorikájában a beszédtechnika címszó alatt tárgyalja az előadásmódot (Gáspári 1988, 30-60), Waclia Imre A korszerű retorika alapjai című kézikönyvének utolsó fejezetét (X. A kommunikáció eszköztára) szenteli az előadásmódnak (Waclia II. 255-286). Egészen új oldalról, az elméleti nyelvészet felől közelíti meg Bencze Lóránt az előadásmódot, amikor A rámutatás és utalás (deixis és referencia) a nyelvben címen vizsgálja (AczélBencze 2001,194-205).