(Bilbilis, Kr. u. 38 - 41 körül, március 1. - Bilbilis, Kr. u. 104), római költő.

A császárkori epigrammaköltészet első és legjelesebb képviselője, tulajdonképpen az epigramma mint műfaj megteremtője és legkitűnőbb művelője. Míg az epigramma a görögöknél nem volt egyéb, mint feliratnak szánt rövid költemény, addig Martialis szellemes fordulatot és meglepő élt adott neki, melyet azóta a műfaj jellemző vonásának tekintenek. Kevés olyan költő van, akinek életéről és költészetéről ellentétesebb nézetek élnének, mint Martialis. Még a születési dátumáról sincsenek konkrét adatok.

Általánosan elfogadott vélemény az, amely i. sz. 38 és 41 március 1-jére teszi a költő születésnapját. Innen kapta a Martialis nevet is. Szülőhelye a hispániai Bilbilis. Szüleit Frontónak és Flaccillának hívták. Iskoláit otthon végezte, mert a családnak arra nem futotta, hogy fiukat a fővárosban, vagy valamelyik görög egyetemen taníttassa. De amikor 64-ben Rómába került, neves földijei segítségével jó kapcsolatokra és szíves fogadtatásra tett szert. Olyan hírességek egyengették útját, mint Lucanus özvegye, a Senecák vagy Piso, akikről verseiben mindig a lehető legnagyobb tisztelettel írt.
Már élete ötödik évtizedében járt, amikor publikálni kezdte a verseit, elsőként a Liber spectaculorumot (Látványosságok könyve), amelyben a Flaviusok építtette Colosseum ünnepségeit írta meg. Domitianus uralkodása alatt, 84-től szinte évenként jelentek meg művei: Xenia (Ajándékok), Apophoreta (Küldemények). Ez utóbbiban egy-egy lakomán kiosztott vagy jó barátoknak és patrónusoknak küldött apróságokhoz fűzött megjegyzéseit találjuk. Majd következtek az epigrammák, összesen 12 könyv.

Hiába arattak versei óriási sikert, hiába kapkodták szét könyveit, gondtalan megélhetést nem biztosítottak számára, noha falusi birtoka volt és háza Rómában. Úgy tudott boldogulni, hogy maga is beállt a gazdagok kegyeit kereső cliensek körébe, verseit pedig könyvkereskedőknek adta el kisebb-nagyobb honorárium ellenében. Kesergett ezen a megalázó életformán, de módja nem volt a változtatásra. Egyetlen célja: írni és lehetőleg jól élni, kihasználni az érvényesülés és a szókimondás viszonylagos lehetőségeit. Traianus trónra lépésének esztendejében visszatért szülővárosába, itt élt élete végéig nyugalomban. Nekrológját ifj. Plinius írta meg (Epist. III. 21.), amely alapján halála 104-re tehető.

Egyes vélemények szerint visszavonulásának fő oka a politikai alkalmazkodás túlhajtása lehetett. Domitianust magasztaló verseit nem bocsátották meg neki a zsarnok meggyilkolása (96) után, hiába próbálta szépíteni írói múltját és az új császár, Nerva kegyeit keresni.

Munkái élénk képet tárnak a mai olvasó elé a korabeli világról, a romlott erkölcsi állapottól kezdve, a mindennapi életig bezáróan, melyek ma már felbecsülhetetlen kortörténeti adalékokkal szolgálnak.


*****

Martialis szatíráinak 1698-as ponyvakiadásának címlapja, a velencei Pezzana nyomda terméke Hispánia provincia szülötte volt. Születésének napját egyik verséből pontosan ismerjük, a pontos dátum azonban vitatott, mivel a szöveghely csak „folyó év március elsejéről” szól. Szülővárosát 23-24 éves korában hagyta el, hogy Rómában próbáljon szerencsét.
Rómában tartózkodva műveiben többször is visszaidézte szülővárosát, és amikor 98-ban, 34 év római tartózkodás után hazatért, szomorúan tapasztalta, hogy alkotókedve megcsappant, ezért ismét Róma után sóvárgott. A grammatikában és retorikában egyaránt jártas ifjút nyilván költői tervei csalogatták Nero városába.

Gazdag és tekintélyes honfitársai, Seneca és Lucanus pártfogásával minden reménye megvolt a fényes jövőre.
A 65-ös Piso-féle összeesküvést követően azonban a császár Senecát és Lucanust öngyilkosságra kényszerítette, s ez feltehetőleg intő jel volt Martialis számára is. Mindenesetre hallgatott ugyanúgy, mint Otho, Vitellius és Galba hatalmi harcai idején, s csak 80-ban, Titus uralkodásának második évében lépett a nyilvánosság elé első kötetével, a „Liber spectaculorum”-mal (Látványosságok könyve), amelyben a 80-ban megnyitott Colosseum látványosságait ünnepli.

Titus halála után (Kr. u. 81) Domitianus uralkodásának első évei alatt ismét három év hallgatás következik, majd 84 - 85-ben kiadja „Xenia” (Ajándékok) és az „Apophoreta” (Nyeremények) című könyvét. Ez időtől kezdve, 85-től 97-ig évente publikál egy-egy könyvet, a befejező XII. könyvet 4-5 évi hallgatás után küldi Hispániából Rómába 102-ben. Magánéletére mindössze epigrammáinak elszórt megjegyzéseiből következtethetünk. Apja neve Valerius Fronto, anyjáé Flacilla volt. Általában úgy tartják, hogy nem volt felesége, ez azonban nem bizonyítható.

Feltehetőleg egy leány apja volt. Anyagi helyzetére vonatkozólag műveiből meglehetősen ellentmondásos kép tárul elénk: egyes epigrammáiból úgy tűnik, mintha a szegény és megalázott cliensek nyomorult életét élné, aki akkor tud csak felvenni egy rendes tógát, ha valamelyik patronusától kap egyet. Más verseiből azonban nyilvánvaló, hogy római lovag volt, ami annyit jelent, hogy legalább évi 400 000 sestertius jövedelemmel kellett rendelkeznie. Megalapozott anyagi helyzetére következtethetünk azon epigrammáiból, amelyekben nagy összegű kölcsönöket kér: kölcsönt ugyanis csak megbízható anyagi fedezetre lehetett kapni, szegénységének hangsúlyozása tehát feltehetően mindössze költői póz.

Költeményeiben sokat merített Catullus, Ovidius, Petronius, Seneca, Domitius Marsus és Cornelius Lentulus Gaetulicus műveiből. Bár görög mintaképeiről hallgat, epigrammáiból nyilvánvaló, hogy sokat tanult a Kr. e. I. század és a Kr. u. I. század hellenisztikus görög epigrammaköltőitől, így Thesszalonikéi Antipatrosztól és Lukilliosztól. Gondolatai, versei az utókor több költőjénél felbukkannak, Ausoniustól egészen Janus Pannoniusig.

Egy sikamlós epigrammája:

Rég megszűnt harcálló lenni a férfiuságod,
Ámde, Lupercus, azért csak lovalod magadat.
Nem használ szikrányit sem a bors, sem a mustár,
Izmos férfi-erőt benned a hagyma se kelt.
Jó pénzért szűz ajkak rontására sietsz hát -
S csak nem támad fel így sem a lanyha Venus.
Nagy csoda lenne, bizony, de nem is tudom, elhihető-e:
Föltámasztja-e pénz azt, mi sok éve halott?...