Az elismerés és megbecsülés sem úgy alakult Rosciusnál, mint a többi színész esetében. Sulla, diktatúrája idején (Kr. e. 82–79), aranygyűrűvel ajándékozta meg, ami számára fiktív lovagi származást és rangot jelentett. A lovagi rangja viszont nem volt összeegyeztethető a színpadi szerepléssel, ezért kompromisszumot kényszerült kötni hivatása és immáron magasabb társadalmi helyzete között. Továbbra is fellépett, de ezután már honorárium nélkül. Előkelő római körökkel állt kapcsolatban, így a consul Catulusszal és Sullával. Jelentős befolyással volt Sullára, aki Plutarkhosz szerint: ”színésznők, lantművészek és mindenféle színházi népség társaságában töltötte idejét, és egész nap a pamlagon heverészett. Ezek voltak akkor a legnagyobb hatással rá: Roscius, a színész, Sorex, a vezető mimusjátékos, Métrobiosz, aki női szerepeket játszott, és akibe, bár már jócskán túljárt fiatal korán, nem is tagadta, hogy szerelmes volt.” (Máthé Elek ford.)



Hoffmann Zsuzsa