logo

III Martius AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A színház és a közvélemény

Az ókori Rómában a színészi mesterség, valamint a színház – ellentétben az ókori Görögországgal – egyáltalán nem volt népszerű. A gyakorlatias beállítottságú, katonás szellemű rómaiak a színház helyett szívesebben látogatták a gladiátori játékokat, a cirkuszi produkciókat, kocsiversenyeket, sőt még a mimus előadásokat is többre értékelték, ahol – többek között – a közönség óhajára vetkőzni is hajlandó színésznőkben gyönyörködhettek.
A játékokat rendező tisztviselők sok mindent megpróbáltak, hogy a színházat meg kedveltessék a nézőkkel, de nem sok eredménnyel jártak a kísérletek. Cicero és Horatius közléséből tudjuk, hogy a köztársaságkor végén – a Kr. e. 1. században – a tehetségtelen játékrendezők igen nagy számú statisztát alkalmaztak, monumentális csatajeleneteket iktattak be a darabokba, de a színház így sem lett igazán kedvelt.
A rendezők hatalmas pénzeket költöttek a játékokra, főként a saját zsebükből, mert belépődíjat nemigen szedhettek. Joggal állíthatjuk, hogy a rómaiak találták ki a színpompás rendezést és a sztárkultuszt, talán ez a római színház egyetlen jellegzetes és eredeti vonása.

A népszerűség-hajhászás érdekében a rendezők a szünetekben ételeket és italokat hordattak körbe, valamint ajándékként tessarákat szórtak szét a nép között. A tessarák ”kis fagolyócskák voltak, amelyek mindegyikén valami ábra volt, egyiken élelmiszer, a másikon ruha, ezen ezüst, azon éppen aranyékszer, lovak, igásbarmok, lábasjószág, rabszolgák, s aki elkapott egy ilyen golyót, máris vihette a beváltóhelyre, és átvehette az ábrázolt holmit (Dio Cassius, Kapitánffy István fordítása). A rendezők egymással versengve igyekeztek bőkezűnek, pompakedvelőnek mutatkozni, végül a verseny odáig fajult, hogy szabályozni kellett a játékok rendezésének költségeit és maximálni az ott kiosztható ajándékok értékét.



Hoffmann Zsuzsa


Forrás:
http://www.tankonyvtar.hu/historia-1987-03/historia-1987-03-081013-4