logo

III Martius AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A színészek jövedelme

A színészek keresetére vonatkozóan a köztársaság korából igen kevés adatunk van. Jövedelmük függött a darab sikerétől, ugyanis ebben az esetben ők is kaptak némi juttatást a társulat igazgatójától. Ezenfelül a színészek ajándékokat is kaphattak; ez kezdetben virágból készült koszorú volt, a koszorúk később aranyozott vagy ezüsttel bevont levelekből készültek, de volt eset arra is, hogy tiszta fémből.
Az ilyen ajándékokat természetesen a közönség kedvencei kapták. Az ajándékok értékének korlátozására már a köztársaság korában is hoztak törvényt, a császárkorban pedig Marcus Aurelius maximálta rendelettel ezek értékét. Roscius jövedelme jelentősen eltér az átlagos színészekétől, ugyanis honoráriumként egészen magas összegeket kapott, és ebből hatalmas vagyont gyűjtött. Napi 1000 denariusig (=4000 sestertius) is felment a keresete, Macrobius és Cicero híradása szerint évi 500-600 ezer sestertius jövedelme volt.

Egy másik kiugró összegű kereset – amit csupán az összehasonlítás kedvéért említünk – egy mimus-táncosnőé, Dionysiáé volt, aki évi 200 ezer sestertiust keresett. Pylades annyit gyűjtött, hogy maga is tudott játékokat rendezni, Aesopus pedig kétmillió sestertiust hagyott örökül fiának, mely vagyont színészként kereste. Ezek a jövedelmek természetesen kivételesnek számítanak, amelyek között is kimagasló volt Rosciusé.

Az idősebb Plinius említi, hogy egy színész-rabszolga 700 ezer sestertiusért váltotta meg a szabadságát. (Ebben az időben a létminimum 150-200 denarius volt [=600-800 sestertius] évente.) Mindez azonban a helyzeten nem változtatott: az egyes kiemelkedő egyéniségek megbecsülése ellenére sem változott Rómában a színészekről és a színházról alkotott vélemény. A császárkor beköszöntésekor azután a tradicionális dráma teljesen kihalt, a vulgáris szórakozás, a mulatozás uralkodott el a római színpadokon. A cél most már a tömegek szórakoztatása volt csupán – fékentartásuk érdekében.

A színészek továbbra is rabszolgák, illetve libertinusok maradtak. Így az ókori görög és az ókori római színház merőben más társadalmi-kulturális szokásokat, társadalmi-kulturális értékrendet tár a mai kutató elé.



Hoffmann Zsuzsa


Forrás:
http://www.tankonyvtar.hu/historia-1987-03/historia-1987-03-081013-4