logo

XVIII Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Pergamentekercs

A pergament ugyanúgy tekercselték, mint a papiruszt. S hogy megvédjék az esetleges károsodástól, könyvtokban helyezték el.
„Hogy tógád, köpenyed ki ne rojtozhassa a könyvet,
Épen tartja soká e fatok a papirost.”
/ XIV. 84. /

Ez a tok megfelel a mai könyvek kötésének. A neve latinul manuale.
Milyen is volt egy ilyen volumen, rotuli?
A tekercs formát az antikvitásban főleg irodalmi szövegek feljegyzésére használták. Később az oklevelek elterjedt alapanyaga lett. Hosszuk 6-10 méter között mozog, de ennél jóval hosszabbak is maradtak fenn. Szélességük 20-30 cm.

Magát a pergamenlapot illetve a könyvtekercset felül és alul tajtékkővel horzsolták simára. E horzsakő /latinul pumex/ vulkáni eredetű likacsos kőzet, többnyire fehér, szürke, ritkán barna vagy fekete színű.
„... s csiszolva a tajtékkő fogával”
/ VIII. 72. /
- írja Martialis. A csiszolás egyben a tekercsdíszítés része is volt.

A tekercsek olvasása meglehetősen nehézkes művelet volt, mert az olvasó mindkét kezét igénybe vette. Az egyik kéz az olvasás ütemében göngyölítette le /latinul explicare vagy evolvere/ a tekercset, a másik kéz a már elolvasott részeket tüstént feltekerte /latinul volvere/. Hogy minél szorosabbra tudják tekerni, az elejét az áll alá nyomták, így viszont a papiros széle hamar kifoszlott:
„s a durva álltól nem foszlott ki még a szélük”
/ I. 66. /
- ami arra utal, hogy a tekercset még nem használták sokat.

„S a sötét színű pálcikát ölelve” - a feltekerés megkönnyítése érdekében a tekercs végére fa- vagy csontrudacskát erősítettek. Ez az ún. umbilicus, melyet köldöknek is neveznek. Erre utaló sorok:
„Nem sokkal tetemesb, mint pálcikája”
/ II. 6. /
„És pálcikával, pergamennel nincs díszítve”
/ I. 66. /

A pálcikának mindkét végén a tekercsből egy-egy gomb vagy fogantyú emelkedett ki /latinul cornua/, hogy megkönnyítse a kezelést. Legtöbbször e gombokat is díszített ék.

A felgöngyölítést mindig a tekercs végével kezdték:
„Hogyha sokall kettőt, göngyöld te az egyiket össze”
/ IV. 82. /

A tekercsek tagolásával kapcsolatosan használatos a volumen és a tomus kifejezés is:
„Scriptura quanti constet et tomus vilis”
/ I. 66. /

romaikor_kep



Végül megjegyzendő, hogy az ókori tekercseken az írás mindig hasábosan és a hosszabb oldallal párhuzamos sorokban fut. A címet a tekercs végére írták, mert feltekerve ez került legbelülre, és leginkább itt volt védve a leszakadás vagy rongálódás ellen. Később a címet a tekercsek közötti eligazodás meggyorsítása végett a köldökre erősített lelógó kis táblácskákra írták. Ez készülhetett csontból vagy hártyából. E kis lapoknak /latinul index vagy sillybes/ az volt a rendeltetésük, mint a mai könyvgerinceknek.

A könyvnek ez a régi tekercsformája még ma is használatos. A zsidók, régi hagyományaik alapján, Mózes öt könyvét pergamentekercsek formájában őrzik, melyeket nagyon szép, sokszor művészi értékű héber betűkkel írtak tele. Egy-egy ilyen tóratekercs a teljes szövegét tartalmazza Mózes öt könyvének, s ünnepi alkalmakkor ezekből olvasnak fel részleteket.


Készítette: Góczán Andrea 1999