logo

XVIII Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Írószerek

Hogy gondolatainkat papírra vethessük, szükséges valamiféle íróeszköz az írófelületen kívül. Nem kétséges, hogy az írás fejlődése szorosan összefüggött azzal is, hogy az adott időben milyen eszközök álltak rendelkezésre.


A stílus

A viasztáblák vékonyan viaszozott felületére bronz-, fa- vagy csontvesszővel karcolták a betűket. Stílusnak nevezték /ebből származik a ma használatos stílus szavunk/. Ugyanennek az íróeszköznek a felső vége széles és lapos volt, ezzel törölték le a régi szövegeket és simítgatták el a viaszt az új íráshoz. Meglehetősen veszedelmes szerszám volt, jobb híján védekező fegyverül is használhatták akár. Hogy meg ne szúrhassák vele magukat vagy egymást, ezt az íráshoz elmaradhatatlan kelléket tokban /latinul graphiarium/ hordták:
„E stílustartó a tiéd, vaspántja köríti:
Nem kis ajándék ez, hogyha fiúknak adod.”
/ XIV. 21. /


Az írónád

A finom felületű papirusz- és pergamenlapok teleírásához nem volt megfelelő a stílus. Helyette használták az írónádat /latinul harundo vagy calamus/. Ez utóbbit a nyelvünkben a kalamáris szó őrzi.
„Hogyha tokot nyertél, írónáddal te szereld föl;
Azt tőlünk kapván, már kicsi gondba kerül.”
/ XIV. 20. /

„Memphisi föld ad ügyes nádszálakat a papírodnak,
Házadnak tetejét födje a többi mocsár.”
/ XIV. 38. /


A tinta

Az íráshoz nélkülözhetetlen szer volt a tinta is, erről azonban Martialis nem tesz említést a költeményeiben. Egyéb forrásból tudjuk, hogy a tintát rézgálicból, gubacsból és vitriolból készítették, de használtak hozzá ecetet is. A sokféle összetevő között szerepelt még a korom, szurok, sőt még a borseprő is. Sötét színe miatt atramentumnak nevezték. A tintákat hengeres tintatartókban tartották.


Készítette: Góczán Andrea 1999