Az ókori írásemlékek változatos külső formákban maradtak ránk. A külalakot befolyásolta az íróanyag természete illetve a tartalom. A tekercsről, melyet a gyakorlati írásbeliségben használtak, már volt szó. A könyvalakok inkább az irodalmi tartalom megjelenítésére szolgáltak. E két csoport között azonban nem vonható merev formai választóvonal. Bár a tekercsek mellett megjelentek a könyvalakú formák, azért ezek még nem tekinthetők kódexeknek. Nevezzük inkább pergamenkönyveknek.

Martialis epigrammáinak XIV. könyvében több általa ismert ilyen kötetet említ:
„Ilias és Priamusnak ellensége, Ulixes
Soklapú pergamenen csöndesen egyesül itt.”
/ XIV. 184. /
- amely Homérosz nagysikerű műveire, az Iliászra és az Odüsszeiára utal.

Ismerte még Vergilus két kötetét, az egyik egy rövidebb mű:
„Szépszavú Vergilius Szúnyog-át vedd most a kezedbe
S hagyd békén a komoly „Arma virumque cano”-t.”
/ XIV. 185. /
a másik pedig egy gyűjteményes munka:
„Mily kicsi könyv, s az egész nagy Vergiliust befogadja.”
/ XIV. 186. /

Az elégiaköltők közül ismeri Ovidius és Propertius költeményeinek kiadását:
„Itt ez a vaskos könyv, sok lapból egybefűződve,
Nasónak tizenöt énekét adja neked.”
/ XIV. 192. /
„Cynthia, tárgya Propertius ifjúi kis könyvének,
Nagy hírt nyert, de viszont nem kevesebbet adott.”
/ XIV. 189. /

Megemlíti a híres szónok és író művét is:
„Hogyha tenéked e könyv útitársad lenne, hihetnéd,
Hogy Cicero teszi meg véled a hosszú utat.”
/ XIV. 188. /

Ne hagyjuk ki a sorból a történetírókat sem: Livius történeti munkáját, a közel százötven könyvből álló De Urbe condita-t:
„Mily kicsi pergamenekbe szorul nagy Livius itten,
Könyvtáramban alig fér el a teljes egész.”
/ XIV. 190. /
vagy Sallustius művét a Catilina-féle összeesküvésről:
„Tudós férfiak állítják, hogy a római históriának
Első mestere ő, Crispus, a historikus.”
/ XIV. 191. /

Annak, hogy a tekercsből kialakult a könyvforma, több oka is volt. Egyfelől idővel felismerték azt a nagy előnyét, hogy mindkét oldalára lehetett írni. Amikor belátták, hogy ily nagy előny nem maradhat kihasználatlanul, hajtogatni kezdték az íveket és ívfüzeteket formáltak belőlük. Másfelől amikor Egyiptomból ki akarták csempészni a tekercseket, sokkal könnyebben boldogultak, ha ezeket kiterítve egymás tetejére helyezték. Egyesek úgy gondolták, hogy innen az ötlet az összefűzésre.

A kódex tehát eredetileg nem könyv, hanem viasztábla- illetve pergamenlapköteg. E könyveknek a kezelésük jóval egyszerűbb volt, hiszen a tekercsek fel- és legöngyölítése elég hosszadalmas és fárasztó volt. Ezenkívül a tárolásuk is kevesebb helyet igényelt:
„Én csak válogatott könyvekre vágyom,
Másként férgeket és vad molyt tenyésztek. „
/ XIV. 37. /
- mondja magáról a könyves doboz /latinul scrinium/.

A pergamenkönyvek között - alakjukat tekintve - voltak kisebb-nagyobb nagyságúak. A kis méretűek leginkább az utazáshoz voltak alkalmasak, mintegy zsebkönyvként funkcionáltak. A szegényebbek ezt engedhették meg maguknak. A gazdagabbak a nagy alakú, díszes pergamenkönyveket vásárolták.