logo

XVIII Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A pergamen

Az egyiptomi Alexandriában, ebben a mozgalmas életű, milliós nagyvárosban állt az ókor legnagyobb és leghíresebb könyvtára. Sokáig versenytárs nélkül gyűjtötte a nagy tudósok és írók minden fellelhető eredeti kéziratát, és már több százezer tekercset halmozott fel, amikor - i. e. 200 körül - megkezdte működését a pergamoni könyvtár.
A görög világ és a Közel-Kelet kereskedelme abban az időben jórészt a Pergamont keresztülszelő karavánutakon bonyolódott le. A város rendkívüli mértékben meggazdagodott és uralkodója, II. Eumenész, igyekezett felvásárolni a kéziratokat az alexandriai könyvtár elől. Azonkívül nagyobb jövedelmek ígérgetésével a tudósokat is Pergamonba csábítgatta. Az alexandriai kormányzat a sok kár és bosszúság miatt megtorló intézkedést tett: betiltotta a papiruszkivitelt.

A pergamoniak azonban nem jöttek zavarba. Amikor elmaradtak az egyiptomi papiruszszállítmányok, megfelelően kikészített állati bőröket kezdtek az írásra használni. Ázsiában a bőrnek „irodalmi” múltja volt: a szamárról húzták le, s mivel a fejedelmek kedvelték, „királyi bőr” volt a neve.

A pergamen-készítés módja már előbb is ismeretes volt, de a pergamoniak alkalmazták először írás céljára nagy mennyiségben, ezért a városról kapta a nevét. A pergamenipar fejlesztése és tökéletesítése II. Eumenészhez fűződik. Ebből írófelület a következőképpen készült: a kisebb állatok, így szamár, borjú, kecske, juh, bárány bőrét beáztatják, megtisztítják, meszezik és megkopasztják, azután megmossák és megvakarják, valamint megtisztítják. Az így nyert pőrét rámába fogják, kifeszített felületét simára kikészítik, azaz a húsoldalon vakarják és megszárítják. A rajzolásra és írásra való pergament fehér enyvfestékkel befestik vagy bekrétázzák és tajtékkővel kisimítják.

A kész pergament kezdetben a papiruszhoz hasonlóan göngyölítették. Később /Nagy Károly óta/ azonban nem tekercs formájában használták, hanem összehajtogatva egymásba fűzték, ez az ún. kódexforma őse. Ennek előnye, hogy mindkét oldalára lehetett írni - szemben a papirusszal - és könnyen kezelhető.

A pergamennek /latinul membrana/ tehát, amely cserzetlenül kikészített állatbőr, mindkét oldalát gondosan előkészítették az írásra. Így a színét illetően lényeges különbség nincs a pergamen két oldala között. Színük általában fehér, vagy sárgásfehér. A legfinomabb pergament az anyaméhből kivett állatok bőréből nyerték.


Készítette: Góczán Andrea 1999