A könyvdíszítést az egyiptomiak kezdték el, a görögök folytatták s a rómaiak szorgosan követték a görög példát ebben is, mert üzleti szellemük észrevette, hogy a kép és az ábra igen jó érdekkeltő, népszerűsítő eszköz. Az illusztráció eléggé általános lett, Vergilius és a többi nagy író művei gyakran képes kiadásokban jelentek meg.

A római könyvdíszítés legnagyobb ismert teljesítménye a nagy polihisztor, M. Terentius Varro Imagines („Képek") című életrajzgyűjteménye; Plinius szerint 700 kiváló ember, király, hadvezér, államférfi, költő, író, művész stb. arcképét tartalmazta, s szövege tulajdonképp csak ezekhez írt magyarázat volt. Ebből a szokásból származtak a középkor szöveget szemléltető, „megvilágosító" képei, az illuminációk.