logo

VIII Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A latin írás

A rómaiak a Kr.e. 2. század folyamán meghódították a görög városokat, s így közvetlen érintkezésbe kerülhettek kultúrájukkal, amelyen egyben továbbélését is biztosították. A római családok - ha tehették - nagyon szívesen alkalmaztak görög rabszolgákat gyermekeik nevelőjeként, evvel lehetővé tették a több évszázados, nagyon magas szintű kultúra fennmaradását.


Az eredet

Az írást azonban - a közhiedelemmel ellentétben - nem közvetlenül a már hosszú ideje Dél-Itáliában élő kereskedőktől tanulták meg hanem az etruszkoktól , és csak négy, az etruszkból hiányzó betűt vettek át a hellénektől. Ezt a hipotézist Hammarström, finn kutató állította fel, s érvei a következők:

1. A rómaiak nem görög mintára nevezték el betűiket, hanem az etruszkokhoz hasonlóan a mássalhangzó kimondását egy hozzákapcsolt magánhangzó segítségével könnyítették meg.

2. Az etruszkok már jóval hamarabb kapcsolatba kerültek a görögökkel, mint a rómaiak - így megtanulhatták a betűírást. Fontos azonban tudni, hogy ezt a tudományt a görög írás nyugati változatát ismerő emberek közvetítették, így az etruszkokhoz, majd Rómába nem a klasszikus görög betűformák jutottak el.

3. Az etruszkok nem tettek különbséget a zöngés és zöngétlen zárhangon között (b-p, d-t, g-k), a rómaiak számára azonban ezen elkülönítés nélkülözhetetlen, ugyanúgy, ahogyan az etruszkból hiányzó o és x pótlása. Ezeket a betűket vették tehát át közvetlenül a görögből (b,d,o,x) a g megalkotásához pedig a c-t vették alapul, annak felkunkorodó szárához egy kis ferde vonalat illesztettek. Ábécéjükből kihagyták az f után következő z-t, ennek helyére került a g.


A rómaiak írása

A római betűk alakja kezdetben még merev és meglehetősen szögletes, minden ritmust nélkülöző volt. A későbbi időkben egyre gyakrabban tűnt fel egy határozott rajzú, arányos, finom íveket alkalmazó, vastag és vékony vonalak ritmikus változását mutató írás, amit egyben az emlékművek, szobrok, diadalívek díszítésére is felhasználhattak. Külön érdekessé teszik a betűket az ún. serifek, a betűk szárait lezáró „talpacskák” alkalmazása. Ez az írás a római kapitális vagy monumentális, néha lapidáris írásként is emlegetik, ami alapanyagára a kőre utal.

A kapitális írást pergamenen és papiruszon is használták, de az íróeszközök sajátossága miatt az alakját megváltoztatták: ez lett a kapitális quadrata. Itt a sorok betűinek magassága és szélessége kb. egyforma, tehát négyzetbe írhatók. A könyvírás másik betűformája a rustica, amely keskeny, nyújtott alakú, könnyen írható formákat jelent, amelyekben a mértani szabályosság háttérbe szorul.

Amennyiben viasztáblára kellett mindennapi feljegyzéseket készíteni, akkor ezt általában a kapitális kurzív változatával tették, ami az eredeti formákat csak vázlatosan adta vissza.

A 2. század végén kezdett kialakulni az unciális írás, ahol a betűk egyszerűbbé váltak és kerekdedek lettek, ez lehetővé tette a gyorsabb tempót. A sebesség továbbfokozását és a formák megrajzolásának könnyítését szolgálta az 5. században megjelenő félunciális (semiunciale) betűtípus. Ez a két írás abban is újat hozott, hogy bár még majuszkulák, tehát nagybetűk, de már megfigyelhető az egyes betűszárak meghosszabbodása, vagyis megjelentek az alsó és felső szárak. Ebből az írásból már ún. nemzeti írások is keletkeztek: meroving a frankoknál, beneventumi Dél-Itáliában, az Ibériai-félszigeten a longobárd és a nyugati gót, valamint különösen fontos szerepet játszott az angolszász szigetvilágban az írek írása.