(39-65)

Hispaniai (Corduba) születésű római költő, a filozófus Seneca unokaöccse, a római epika Vergilius utáni legjelentősebb képviselője. Művészi tehetsége miatt Nero barátjává fogadta, és magas hivatalokat is betöltött (quaestura, augur).

60-ban a Nero tiszteletére rendezett játékokon (Neronia) mint költő lépett fel. 62/63-ban jelent meg Bellum civile („A polgárháború” vagy Pharsalia c.) befejezetlen eposzának első három könyve, amelyben Iulius Caesar és Pompeius Magnus ellenségeskedését írta le. Ebben Caesart zsarnoknak, Pompeiust pedig a köztársaság védelmezőjének állította be erős rétorikai színezetben és patetikus stílusban.

Költői sikerei és a sztoicizmushoz való közeledése miatt (amelynek következtében a császárság mint uralmi forma ellenzőjévé vált) viszonya Neróval elmérgesedett. A Piso-féle összeesküvés felfedését követően - amelynek Lucanus is résztvevője volt

Nero 65-ben öngyilkosságra kényszerítette.


Marcus Annaeus Lucanus

Marcus Annaeus Lucanus, (Corduba, ma Córdoba, Spanyolország, 39. november 3. - Róma, 65. április 30.), római költő.

Életéről Suetonius és Vacca ókori kommentárokkal ellátott életrajzaiból tudunk. Előkelő családba született, Marcus Annaeus Mela, a Seneca unokaöccse volt.
Rómában tanult, s nagybátyján kívül sztoikus tanárától, Cornutustól kapott kiváló nevelést.

Tehetsége korán feltűnt, Kr. u. 59-ben tett athéni útja után Nero császár a barátságával tüntette ki. Quaestorságot viselt, auguri hivatalt kapott. Kr. u. 60-ban a Neronia alkalmából lépett fel először nyilvános felolvasáson. Eposzának első három része Kr. u. 62-63-ban jelent meg, a többi hét halála után látott napvilágot.
A sikereire féltékeny Nero egyre inkább elhidegült tőle, eltiltotta a nyilvános fellépésektől is. Lucanus később belekeveredett a Calpurnius Piso Frugi vezette összeesküvésbe, de elárulták, s Nero parancsára fel kellett vágnia ereit.

Számos alkotása közül ránk csupán főműve, a „Pharsalia” maradt. Elveszett munkái: epikus költemények mint „Iliacon” (Ilioni történet), „Katachthonion” (Föld alatti történet), „Orpheus”, továbbá egy befejezetlen dráma „Medeia” címmel, alkalmi művek, egy Nero tiszteletére írott elégia, illetve különböző költemények 10 fejezetben.

Ránk maradt történelmi eposzának címét, amelyben kora stílusának megfelelően retorizálva kelt versenyre Vergilius „Aeneis” című művével, az életrajzok, Petronius, valamint egyes kéziratok „Bellum civile” (Polgárháború) címmel említik. Tárgyául a vergiliusi dicső múlt helyett a dicstelen múltat választotta: a Julius Caesar és Pompeius közti háborút. Művéhez a történelmi anyagot Julius Caesar „Bellum civile” (A polgárháborúról), illetve Livius művének elveszett 109-116. könyveiből merítette.
Művét a kortársak (Statius, Martialis, Tacitus, Juvenalis) nagy elismeréssel fogadták. A késő antikvitásban már több kritikával illették, de gyakran idézték és magyarázták. A középkor egyik legismertebb ókori római szerzője volt, a mű maga több, mint 200 középkori másolatban maradt ránk.