(i. sz. II. sz.)

Az Afrikai Madurából származó latin filozófus, rétor és író. Izgalmas és zaklatott életet élt; feleségül vett egy gazdag özvegyet, Pudentillát, de ennek az asszonynak az első házasságából való fia bepörölte bűbájosság miatt, hogy mágikus mesterkedésekkel hódította meg az anyját.

Apuleius mesteri módon megszerkesztett és előadott védőbeszédben megcáfolta az alaptalan vádat. Ez az Apologia, valamint filozófiai művei, szónoklatai, töredékekből vagy csak a hagyományból ismert kisebb prózai írásai és tréfás-játékos versei hamar megalapozták írói hírnevét, amely legjelentősebb művében, az Aranyszamár-ban teljesedett ki. Mint minden műve, ez is a görög szellem terméke. Görög mesét dolgoz fel, a Patraiból származó Lukios Szamár című elbeszélését. Apuleius azonban nemcsak a nyers meseanyagot formálta és szerkesztette önálló művé, hanem teletűzdelte novellákkal, mesékkel (Amor és Psyche), humoros és tragikus történetekkel, csiklandós, igazi "miletosi" elbeszélésekkel, s így teremtette meg a görög regénynek epizódokkal bőven tarkított latin mását, az első és egyetlen ókori latin regényt.

Ha regénye nem is mindenben mása a "szerelem - elválás - újra egyesülés" típusát mutató görög regénynek, bőségesen megvan benne a kalandos elem, és megvan a szenvedések után a megtisztulás. Nemcsak leleménye teszi páratlanul értékes alkotássá ezt a remekművet, hanem különös, egyéni, túldíszített, barokkos stílusa is; legfőbb ékességei az időmértékes sorzáradékok, amelyeket elejétől végig művészi tökéletességgel alkalmaz. Egyik-másik, dekameronunkban is közölt novellabetétje, részben Boccaccio révén, közkincse lett a világ regény- és novellairodalmának.