logo

XXX September MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A törvény hatályának későbbi kiterjesztése

1. Sulla jogalkotó tevékenységének legjelentősebb eredménye a lex de sicariis et veneficis mellett mindenképpen a lex testamentaria nummaria volt. E törvény szintén hatályban maradt egészen a iustinianusi korig.

A dictator által büntetni rendelt magatartások körét a császárkorban senatusi határozatok és császári rendeletek útján jelentősen kitágították. A tabulae testamenti hamisításával kapcsolatosan az első jelentős jogszabály a Kr. u. 16-ban kiadott SC Libonianum volt, mely a lex Cornelia büntetését rendelte alkalmazni azzal szemben, aki más végakaratának leírójaként a táblákra sajátmaga számára is írt valamilyen juttatást. E senatusi határozat rendelkezéseit Claudius továbbfejlesztette: edictuma értelmében abban az esetben is helye volt büntetőjogi felelősségre vonásnak, ha valaki a más végakaratát leíró rabszolgája vagy filius familiasa által iratott a táblákra a maga számára hagyományt.

A római öröklési jog fejlődésének egyik legjelentősebb állomását képezte Antoninus Pius császár azon rendelkezése, mely a hét pecséttel ellátott tabulae testamenti tartalmára hivatkozó bonorum possessor számára a civiljogi örökös hereditatis petitió -jával szemben exceptio doli-t biztosított.
A viaszostáblák – melyek korábban csupán a mancipatio megtörténtének bizonyítékául szolgáltak – ettől fogva önmagukban végrendeletnek minősültek, s ezért a táblák hamisítása innentől már végrendelet- hamisítást jelentett.
A végrendelet- hamisítás szabályait később más okiratok hamisítására is kiterjesztették. Marcianus azt írja, hogy Alexander Severus császár (Kr. u. 222-235) a lex Cornelia de falsis alapján ítélte el Egyiptom helytartóját, aki kormányzása idején egyes magánokiratokat meghamisított.

2. A pénzhamisítás szabályozása szintén sokat változott a császárkorban. Mint már láttuk, a sullai törvény hatálya alá vonták az aranyérme-hamisítást és a bűncselekmény megakadályozásának elmulasztását.
A lex Cornelia alapján büntették azt, aki a császár képmásával ellátott valódi pénzérmét nem fogadott el fizetőeszközként (reprobatio). A dominátus idején a bűncselekmény megítélése tovább szigorodott. Constantinus 326-ban a pénzhamisítást felségsértéssé minősítette, büntetésül pedig tűzhalált és teljes vagyonelkobzást írt elő. A bűntett rendkívül szigorú megítélése jól látszik abból is, hogy pénzhamisítás esetén a marasztaló ítélet ellen nem volt helye fellebbezésnek, s az elítélt kegyelemben sem részesülhetett.


3. A császárkori jogforrások a lex Cornelia de falsis hatályát a végrendeletek és más magánokiratok, valamint a pénz hamisításán kívül egyéb cselekményekre is kiterjesztették. A Kr. u. 20-ban született SC Messalianum és a 29-ben kiadott SC Geminianum jelentős állomásait képezte a büntetőjog fejlődésének: e senatusi határozatok a lex Cornelia de falsis büntetésével fenyegették a hamis tanúzást és az igazságszolgáltatás rendje ellen elkövetett egyéb cselekményeket.
Marcianus azt írja, hogy senatusi határozat alapján a sullai törvény büntetése alá esik az, aki csalárd szándékkal hamis tanúság tételére ill. hamis tanúság felhasználására törekszik, valamint az is, aki mást hamis tanúzásra kitanít, ilyen cselekményért pénzt fogad el, ebben megállapodik, ill.társul szövetkezik ártatlanok megrágalmazása céljából.
A klasszikus római jogász szerint az is a lex Cornelia alapján büntetendő, aki tanúság tételéért vagy megtagadásáért pénzt fogad el, továbbá aki bírót megveszteget vagy megvesztegetni törekszik, a bíró pedig akkor is bűnhődik, ha a császári rendeleteket figyelmen kívül hagyja.
A római jog klasszikus korszakában a crimen falsi fogalma fokozatos absztrakció által rendkívül kiszélesedett: hamisításnak minősült például a hamis név használata, a katonai státusz színlelése, továbbá a hamis rangjelzés és hamis útiokmányok használata, ugyanazon dolog két különböző személynek történő eladása , a hamis súlyok és mértékek alkalmazása. Mindebből arra következtethetünk, hogy a sullai törvény megfelelő alapnak bizonyult ahhoz, hogy tárgyi hatályának fokozatos kiterjesztése által egy széleskörű szabályrendszer épüljön rá.


Forrás:
Részletek Sáry Pál: Sulla büntetőjog reformjai c. munkájából