logo

III Martius AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A törvény értékelése (lex Cornelia iudiciaria)

1. Sulla bírósági törvénye a források szerint a büntető igazságszolgáltatás problémáit nem tudta megoldani. Az új senatorok politikai céljaikat tekintve rövid időn belül azonosultak a korábbi senatorokkal, s így a testület tagjai a bírósági eljárások során egységesen képviselték saját társadalmi rendjük érdekeit. Az esküdtbírák továbbra sem jogi, hanem elsősorban politikai szempontok szerint ítélkeztek. Naiv volt tehát Sulla, mikor azt gondolta, hogy egy politikai testület képes pártatlanul ítélkezni.
Ezen kívül az sem igazolódott be, hogy a hivatali munkában gyakorlatot szerzett volt quaestorok megbízhatóbban, magasabb színvonalon tudják ellátni az ítélkezés feladatát, mint azok, akik korábban nem töltöttek be állami tisztet. Helyesen mutat rá HEINLEIN, hogy a legtöbb quaestor hivatali ideje alatt csak szűk körű közigazgatási ismereteket szerzett, s Sulla törvénye alapján azokból is senatorok lettek, akik quaestoroknak sem váltak be.

A bírósági munka megfelelő minőségét tehát a senatusi tagságnak a quaestura viseléséhez kötése önmagában nem biztosította. A sorozatos bírói visszaélések mindenesetre oda vezettek, hogy a senatorok kizárólagos bírói hatalmát már Kr. e. 70-ben megszüntették, s a L. Aurelius Cotta praetor javaslatára hozott lex Aurelia iudiciaria rendelkezései alapján a bírói kart három társadalmi csoportból, a senatorok, a lovagok és a tribuni aerarii köréből válogatták össze. Az utóbbiak csoportját CLOUD szerint azok alkották, akiknek a vagyona elérte ugyan a 400.000 sestertiust (tágabb értelemben tehát ők is az ordo equester tagjai voltak), állami lóval (equus publicus) azonban nem rendelkeztek (szűkebb értelemben tehát mégsem tartoztak a lovagok közé). Ez a rendelkezés sem maradt egyébként sokáig hatályban, s a törvényszékek személyi összetételét a Kr. u. I. század közepéig még többször módosították.

2. Sulla eljárásjogi rendelkezései szintén hamarosan hatályukat vesztették. Az esküdtszék nyílt szavazásának választhatóságát szintén a lex Aurelia törölte el, mely jogszabály ezzel visszaállította a titkos szavazás kizárólagosságát. GREENIDGE szerint a nyílt szavazásnak az lehetett a hátránya, hogy az elsőként szavazók – főként, ha azok tekintélyes emberek voltak – véleményükkel befolyásolhatták a sorban utóbb szavazókat.
A bírák kizárására vonatkozó szabályokat Kr. e. 59-ben módosították. A P. Vatinius néptribunus javaslatára hozott lex Vatinia de reiectione iudicum értelmében a törvényszék elnöke három bírói névsort állított össze, melyek közül mind a vádló, mind a vádlott visszautasíthatott egyet, s az így megmaradt névsorban szereplő bírák ítélkeztek az ügyben. A lex Vatinia előírásait sem alkalmazták azonban hosszú ideig.


3. E későbbi módosítások szükségességéből arra következtethetünk, hogy a lex Cornelia iudiciaria rendelkezései a büntetőeljárás problémáit nem rendezték kielégítően. Az esküdtszéki eljárás legfőbb problémáira (kik bíráskodjanak?, hogyan állítsák fel az egyes bűnügyekben eljáró törvényszékeket?, hogyan hozzák meg a bírák ítéletüket?) azonban más sem tudott végleges megoldást találni. E problémákat csak az egész eljárási rend teljes megváltoztatása, a quaestiones perpetuae felszámolása, és az eredetileg rendkívülinek nevezett császári perrend (cognitio extra ordinem) kiépítése oldotta meg. Ehhez viszont előbb az államforma megváltoztatására volt szükség.
A köztársaság megdöntése pedig Sullától állt a legtávolabb. A dictator legfőbb célja az államrend megerősítése volt, amit többek között a köztársasági jellegű és szellemű esküdtszéki rendszer kibővítésével kívánt elérni. Egy circulus vitiosus alakult tehát ki: Sulla a büntető igazságszolgáltatás problémáit csak úgy oldhatta volna meg, ha feladja végső politikai célját, aminek elérése érdekében hozzáfogott a büntetőjog széles körű reformjának megvalósításához.


Forrás:
Részletek Sáry Pál: Sulla büntetőjog reformjai c. munkájából