1. A korábban alkotott leges de repetundis rendelkezéseihez hasonlóan elsősorban a sullai törvény is a helytartók által – a tartományi lakosok sérelmére – elkövetett vagyoni jellegű visszaéléseket büntette. Cicero szerint a szicíliaiak egyik legfőbb panasza az volt Verres ellen, hogy amikor a helytartó gabonát rekvirált a parasztoktól a saját ellátására, egy véka gabona beszolgáltatása helyett 12 sestertius megfizetését követelte, holott egy véka búza ára csupán 2 sestertius volt. Egy másik vádpont szerint Verres a senatus határozata értelmében gabonát vásárolt a szicíliaiaktól, s bár az árut átvette, a vételár teljes összegét nem fizette ki, hanem megtartotta maga számára.
Cicero Verres elleni vádpontjai között szerepelt az is, hogy a propraetor bizonyos szobrok állítására jelentős összeget gyűjtött össze a tartományában, melyet aztán nem használt fel a kitűzött célra. Mindebből arra következtethetünk, hogy a törvény alapján minden olyan esetben helye volt felelősségre vonásnak, ha a helytartó a tartományi lakosságot megkárosítva vagyoni előnyhöz jutott.


2. A bírói vesztegetést a források szerint már C. Gracchus és az ifjabb M. Livius Drusus is szankcionálta. Sulla e rendelkezések egy részét valószínűleg szintén beolvasztotta a crimen repetundarum-ról szóló törvényébe, s ezáltal – ahogy VENTURINI rámutat – jelentősen kiterjesztette a bűncselekmény tényálláskörét.
Erre elsősorban C. Fidiculanius Falcula perének adataiból következtethetünk. Falcula ellen Kr. e. 73-ban indult eljárás a lex Cornelia de repetundis alapján. A senatort többek között azzal vádolták, hogy egy évvel korábban Statius Albius Oppianicus perében mint esküdtbíró a vádlott elítéléséért 400.000 sestertiust fogadott el az egyik vádlótól, A. Cluentius Habitustól. A Verres ellen Cicero által összegyűjtött vádpontok között szintén szerepelt, hogy a volt propraetor nagy összegű pénz fejében részrehajlóan ítélkezett.