1. A katonai különvagyonra vonatkozó forrásanyag a Digesta 49. könyvének 17. fejezetében található meg De castrensi peculio címmel. A katonai bűntető jog és a katonai végrendelet szabályai mellett a peculium castrense a katonákra vonatkozó harmadik nagy szabályanyag.

A peculium castrensére vonatkozó joganyag két szempontból is különlegesnek tekinthető a római jogban. Az egyik különlegessége, hogy a peculium castrenséről csak a katonáknál beszélhetünk. A másik, hogy a peculium castrense áttöri a pater familias tulajdonát képező családi vagyon alapvető szabályát.

A római család a pater familiasnak a többi családtag felett fennálló személyi és vagyoni hatalmára épülő intézmény. A családfő családtagok feletti személyi hatalma feleségével szemben a manusban, a férji hatalomban, míg a többi családtaggal szemben az apai hatalomban, a patria potestasban testesül meg.

A pater familias vagyoni hatalmának lényege, hogy a családi vagyon a családfőt illeti, a családtagok által szerzett mindenféle vagyontárgy a pater familiasé lesz. Ezt az elvet tiszteletben tartva alakult ki a köztársaság idején az a szokás, hogy a családfő elvileg bármelyik hatalma alatt álló családtagjának, de tipikusan a családgyereknek ún. különvagyont, peculiumot bocsájtott a rendelkezésére, azért hogy azt kezelje.
A peculium a családfő vagyonán belül bizonyos célra elkülönített al-vagyon, amely a családgyerek vagy a rabszolga kezelésében áll. Emiatt a peculium még nem töri át a családfői vagyon vezérelvét, hiszen a peculium továbbra is a pater familias vagyona, csak azt a filius familias vagy a rabszolga kezeli.
Mivel a peculium továbbra is a pater familias vagyona, ezért mindaz amit a családgyerek vagy a rabszolga a peculium keretében szerez, azt a családfőnek szerzi, továbbá a hatalomfő bármikor visszaveheti a peculiumot a családgyerektől vagy a rabszolgától illetve, ha a családgyerek vagy a rabszolga meghal a peculium visszakerül a pater familiashoz, mint saját vagyona. Tehát a peculium esetében öröklés sem következhet be.

Felvetődik a kérdés, hogy ha a peculium a családfő vagyonába tartozik, akkor miért gyökeresedett meg a jogban. A peculium azért vált általánossá mert kiválóan alkalmas arra, hogy a családfői vagyon szentségét nem sértve a pater familias kiaknázza a fia illetve a rabszolga vállalkozó kedvét és tehetségét.
A családfő miközben vagyonilag semmit sem kockáztat, hasznot húzhat fia és rabszolgája ügyességéből és üzleti rátermettségéből. Bár idővel a családfő bizonyos esetekben perelhető volt a peculium keretében vállalt kötelezettségek erejéig, de ez még mindig nem jelentett teljes vagyoni felelősséget és nem szűntette meg a fiú és a rabszolga kiszolgáltatottságát a családfő iránt.

2. A családfői vagyon elvét valójában a peculium castrense töri át ténylegesen, ugyanis a peculium castrense olyan különvagyon amit a filius familias katonáskodással szerzett. Azon túlmenően, hogy a peculium castrense áttöri a családfői vagyon elvét, míg a peculium nem, más különbségek is vannak a két intézmény között.

A peculium alanya lehet a családgyermek (fiú és lány), valamint a rabszolga, míg a peculium castrenséjé csak a családfiú. A peculium olyan vagyontárgyakból áll, amelyeket az apa bocsát a fia vagy rabszolgája rendelkezésére, míg a peculium castrensébe olyan dolgok tartoznak, amiket a fiú maga szerez meg. A peculiumba bármilyen vagyontárgy bekerülhet, a peculium castrensébe csak olyan, amit a fiú katonáskodással szerzett.
A peculium feletti rendelkezési jog mindig is a családfőt illeti meg, míg a peculium castrensénél a rendelkezési jog a családgyereké. A peculium castrensét a fiú szabadon átruházhatja, illetve arról halála esetére szabadon végrendelkezhetik, míg a peculiumnál erre csak a pater familiasnak van joga. A peculium castrense peculium jellegét egyedül az mutatja, hogy ha arról a fiú nem végrendelkezik, halála után az apjáé lesz és nem mint örökség hanem mint a saját vagyona.

A peculium castrensénél a tulajdonból fakadó jogosultságok a családgyereket illetik meg, azzal a megszorítással, hogy a peculium castrensén a pater familiasnak haszonélvezeti joga van. Míg a peculiumnál ugyanezen jogok az apát illetik meg, csak olyan mértékben a fiút, vagy a rabszolgát amennyire azt az apa megengedi. A peculium castrensénél a fiút saját jogán illetik meg a tulajdonosi jogok, míg a peculiumnál ezek csak az apa vagy a tulajdonos nevében gyakorolt jogok.

3. A Digesta peculium castrenséről szóló fejezetében 20 fragmentum található, amelyek tartalmukat tekintve két kérdés köré csoportosulnak, az egyik a peculium castrense fogalma és jellege, a másik pedig a peculium castrense elidegenítése illetve öröklése. Ezért célszerű a forráselemzést is így kategorizálni.

A fejezetben található jogtudósi vélemények jó része a remekjogászok közül Ulpianustól és Papinianustól származnak. Noha a katonákra vonatkozó szabályokról van szó, mégis a források jó része ismert és a magánjogban jártas jogtudósoktól származik.
A De re militari fejezetben speciálisan katonai kérdésekben megnyilatkozó jogtudósok közül csak Macertől találunk egyetlen egy töredéket. Ez érthető is, hiszen a peculium castrense kérdése a vagyonjogba tartozik, éppen ezért erről a vagyonjogban jártas jogtudósok tudtak véleményt mondani.

A remekjogászok közül hiányzik Gaius és Modestinus. Gaius hiánya érthető hiszen már a De re militari fejezetben sem találkozhattunk vele, ezzel szemben Modestinus hiánya meglepő, egyrészt azért mert mint remekjogász ismerte a vagyonjogot, másrészt a De re militari fejezetben több kérdésről is véleményt nyilvánított, tehát a katonai jogban is jártas volt. Ezért némiképp érthetetlen, hogy ez a fejezet tőle miért nem tartalmaz véleményt, bár a Digesta egyéb helyein, elszórtan található a kérdéskörhöz kapcsolódó véleménye.

4. Ezen dolgozatot megelőzően már elemzésre került a katonai bűncselekményekre vonatkozó és a katonai végrendeletről szóló forrásanyag, most pedig a katonai különvagyonról szóló szabályok. Így a kisebb speciális szabályokat figyelmen kívül hagyva feldolgozásra kerül a római katonákra vonatkozó teljes forrásanyag.



Varga Péter